Pyotr Ilyich Tchaikovsky
ANYEGIN
Első felvonás
1. kép
(Kert teraszos házzal)
TATJÁNA, OLGA
Jól hallom még, mily búsan énekelt
A csalogány a holdvilágos éjben,
S a hajnal-ittas réten
Oly lágyan, egyszerűen szól a pásztorsíp.
LARINA
Dalolnak ők, mint egykor én is.
Ó, milyen régen eltűnt már az én dalom,
Ó, milyen régen!
DAJKA
Fiatal lány volt akkor még!
TATJÁNA, OLGA
Az arcom ég, úgy hullik könnyem,
Ha száll a dal a holdvilágos éjben.
Egy ifjú szív, mely téged hív,
Ó hallgasd énekét, nem hallod még?
LARINA
Rajongtam Richardsonért hajdan,
Bár soha nem olvastam tőle!
Hercegi rokonom, Aline,
Akinek Moszkvában volt háza,
Mesélt e könyvekről nekem.
Ah, Grandison, ah, Richardson!
DAJKA
Emlékszem én is!
Férjének menyasszonya volt ön akkor,
Úgy kívánták otthon, de tudom,
Akkoriban mást választott szíve szerint ön,
Már mást szeretett a lelke mélyén!
LARINA
Egy fényes gárdatiszt volt,
Bátor, elragadó hős!
DAJKA
Be nagyon régen is volt ez!
LARINA
Ó, milyen divatosan jártam,
DAJKA
Ahogyan illett!
LARINA
Finoman, új ruhában csak!
És egyszerre csak kérőm akadt...
DAJKA
Meglett a szerencsétlen frigy,
S hogy elfeledje szíve gyászát,
Hogy megszeresse új családját,
Larin úr idehozta önt,
De megnyugodott szépen lassan,
Istennek hála!
LARINA
Ó, hidd el, először csak sírtam,
Azt lestem, hogyan szökjem el,
De itt, sok gond és munka közt,
Szép csöndben végre megnyugodtam!
LARINA, DAJKA
Nem boldogság, csak megszokás,
Ez hát a bús vigasztalás!
Ó így van ám, ó így van, így.
LARINA
Divat, virág, szerelmes versek,
A díszes, előkelő ház,
Oly régen eltűnt!
DAJKA
És a kislányt is már asszony-néven hívják
S az egykor fényes dáma már...
LARINA
Ó!
LARINA, DAJKA
Kötényben, főkötőben jár,
Nem boldogság, csak megszokás,
Ez hát a bús vigasztalás! stb.
LARINA
Jó férjem óvott, ápolt engem,
Úgy tisztelt és úgy bízott bennem!
Nem boldogság... stb.
DAJKA
Hisz olyan jó ember volt mindig,
Törődött önnel, ahogy illik!
LARINA, DAJKA
Nem boldogság stb.
ELŐÉNEKES
Ó, jaj, elfárasztja lábacskám
ez a hosszú út!
KÓRUS
(Aratók kara)
Bizony, fárasztja ez a hosszú út!
ELŐÉNEKES
Ó, jaj, meggörnyeszti hátacskám ez a súlyos rúd!
KÓRUS
Bizony, görnyeszti ez a súlyos rúd!
És mégis szüntelen érzem szívem, szívem
fájdalmát,
Én szép szeretőm, soha nem találok rád!
ELŐÉNEKES
Ó, jaj, elfárasztja stb.
KÓRUS
Hosszú életet, örömet,
Szívből kívánunk tenéked,
Elhoztuk néked a koszorút,
Kész van a munka, az aratás!
Áldott a búzakalász!
LARINA
Ég hozott nálam!
Szívem hálás, jó emberek,
Most jókedvűen csengjen énekszó!
KÓRUS
Szívesen, asszonyunk,
Hadd zengjen víg dalunk,
Hej lányok, körbe álljunk, hadd szóljon!
És szóljon ez a nóta ez a nóta!
Ej haj, keskeny ez a palló,
Rajta általmenni nem jó,
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Rajta általmenni nem jó!
Arra sétikál a Ványja,
Rózsapiros az orcája,
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Rózsapiros az orcája!
Vígan szedegeti lábát,
Fújja, fújja a dudáját,
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Fújja, fújja, a dudáját.
Csábít hívogató hangja,
Jaj a lánynak, aki hallja!
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Jaj a lánynak, aki hallja!
Csak egy édes csókot kérek,
Ej, ne aludjatok, szépek
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Ej, ne aludjatok, szépek!
Hol van Szása, hol vagy Mása,
Hol a gyönyörű Natása?!
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Hol a gyönyörű Natása?!
Hol vagy Szása, hol a gyönyörű Natása?
Hol vagy Szása, hol vagy Mása,
Hol a gyönyörű Natása?!
Hajlott Natasa a szóra,
Eljött hát egy édes szóra,
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Eljött hát egy édes szóra.
Ej, ne haragudjál kincsem,
Nékem cifra ruhám nincsen,
Rongyos ingecském van rajtam,
Ezt is két kezemmel varrtam,
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Rongyos ingecském van rajtam,
Azt is két kezemmel varrtam!
Nóta, nóta, nóta, nóta,
Ez a nóta, nóta, nóta!
TATJÁNA
Szívemhez szólott ez az édes dallam,
Úgy repülnek a muzsikaszó bűvös szárnyán.
El innen, el innen, messze el!
OLGA
Ah, Tánya, Tánya, te nem a földön élsz,
Nem hasonlítasz rám,
A muzsika engem csak táncra perdít!
„Ej haj, keskeny ez a palló,
Rajta általmenni nem jó!"
A mélabúhoz semmi kedvem,
Szívemben bánat sose jár.
Nem andalgok a holdas kertben,
Hogy jaj a gond, a baj ott végre rámtalál.
De mit is sírjak, oly szép az élet,
Míg bennem zsong az ifjúság,
Nincs semmi gondom, boldogan élek,
„Kis lányom", így hív a világ.
Lásd, nagy csalódás engem sose ér
És érzem, boldog élet vár rám:
Szállok a jó reménység szárnyán,
Mint könnyű áprilisi szél!
A mélabúhoz stb.
LARINA
(Olgához)
Én drága kicsi lányom,
Te nyughatatlan kikeleti fecske,
Most biztosan egy tánchoz volna kedved!
Tán nem igaz?
DAJKA
Tanyusa! Ó, Tanyusa, szólj, mi bánt?
Nem vagy tán beteg?
TATJÁNA
Nem, dada, nem bánt semmi!
LARINA
(Az aratókhoz)
Ti kedveseim, köszönöm a nótát!
Békével menjetek!
Filipjevna, adj nekik bőségesen bort!
Az Isten áldjon!
KÓRUS
Ég áldjon, Matuska!
(Távoznak)
OLGA
Jaj, nézze mama, Tánya milyen sápadt!
LARINA
Hogyan? De úgy van kincsem,
Rossz színben vagy!
TATJÁNA
Éppen úgy, mint máskor,
Ne féltsen jó anyácskám!
Olvasok egy könyvet, az dúlta fel szívem!
LARINA
Egy könyvtől elsápadni...
TATJÁNA
Higgyétek el,
annyi érzés van e könyvben,
Két ifjú szív nagy szenvedése,
Csupa könny és sóhaj
s én együtt érzek vélük,
Együtt érzek vélük!
LARINA
Ejnye Tánya, bár voltam én is így,
Egy szép könyv olykor megríkatott szívből,
De jön az ébredés: majd meglátod,
Nem ilyen regényhősök lesznek életedben,
S ez jól van így!
OLGA
De az már még sincs jól,
Hogy a vendégeket kiskötényben várja!
Lenszkij majd gondol rólunk szépeket!
Ej, hallom, kocsi zörög. Lenszkij jön!
LARINA
Biztosan ő az!
TATJÁNA
Nincs egyedül!
LARINA
Ki van vele még?
DAJKA
Jó asszonyom, itt van Lenszkij úrfi
És még Anyegin úr is!
TATJÁNA
Ó, én megyek, szaladok.
LARINA
Csak maradj, Tánya!
Rossz néven vennék...
Jézusom, a főkötőm rosszul áll!
OLGA
(Larinához)
No intézkedjék már!
LARINA
Hát jöjjenek csak be!
LENSZKIJ
Mesdames!
Egy vendéget is hoztam,
Fogadják szívesen!
Ismerjék önök is,
Anyegin szomszédom.
ANYEGIN
Örvendek szívből.
LARINA
Ah, mily öröm, mily tisztelet!
Csak tessék, itt vannak lányaim.
ANYEGIN
Szívem hálás, hölgyeim!
LARINA
Ott benn tán hűvösebb,
Bár ahol jobban tetszik,
Vagy talán maradjunk csak itt künn.
Ó, kérem, csak semmi szertartás,
Éppúgy, mint otthon, én drága szomszéduraim!
LENSZKIJ
Mily jó is itt,
Úgy szeretem e békés,
Otthonos kis kertet,
E háznak csöndjét!
LARINA
Mily kedves, de higgyék el,
A háztartással annyi baj van!
Majd később visszatérek. Jó mulatást!
ANYEGIN
(Lenszkijhez)
De mondjad hát, melyik Tatjána?
Szeretném tudni végre már!
És neked az a másik tetszik?
Ha költő lennék,
Nekem Tatjána jobban tetszenék,
Mert Olga arcán nincsen szív,
Hideg, mint Van Dyck Madonnája!
Nincs rajta semmi szenvedély,
Szép kerek arcán semmi fény,
A holdvilág is így süt csak az éjben!
Hát mégis inkább az a másik,
Ő tetszik inkább nékem!
TATJÁNA
Itt van a perc, mit várva vártam,
Most végre eljött, itt van hát!
Csak ő volt boldogító vágyam,
Az álom most valóra vált.
Ó, mennyit ábrándoztam róla,
Így fordul hát a sorsom jóra,
Most itt van hát a szerelem,
Oly boldog lesz az életem!
OLGA
Ez lesz a faluban majd a nagy újság,
E hirtelen látogatás!
Talán e külföldet járt úrról
Már hallható is egy és más.
Eltérnek majd a vélemények,
Bár hallanám, hogy mit beszélnek!
Nem tudnak semmit azt hiszem!
De Tányát mind férjhez adná szívesen.
LENSZKIJ
Ő az, aki oly búsan néz,
Szomorú fény csillan az arcán.
Igen. Hidd el barátom,
Víz és szikla, a vers és próza, jég és szikra,
Nem annyira különböző,
Mint nékem Tánya és ő.
A víz és szikla vagy a jég és a szikra,
Vers és a próza nincs olyan különböző,
Mint nékem Tánya és ő!
Nem álom, nem álom ez,
hogy újra látom, Olga!
OLGA
Hisz tegnap este volt itt, úgy hiszem.
LENSZKIJ
Ó, igen, de higgye, kérem,
Régen volt már tegnap este,
Az a múlté!
OLGA
Múlté! Egy nap mégse nagy idő,
Az csak semmiség!
LENSZKIJ
Mi önnek perc csupán,
szerelmemnek ezer év.
ANYEGIN
(Tatjánához)
Úgy gondolom, fárasztja önt az unalom,
És társaság sincs,
Szép itt de minden olyan távol...
És azt hiszem,
Nincs semmi alkalom szórakozni néha.
TATJÁNA
Társaim a könyvek.
ANYEGIN
Úgy van, az táplálja a szívet, lelket.
Hasznosak a könyvek,
De hát az olvasás még nem az élet!
TATJÁNA
És szoktam lenn a kertben álmodozni.
ANYEGIN
És milyen álmot álmodik?
TATJÁNA
A merengés a legjobb vigasz,
Mely gyermekkortól elkísért.
ANYEGIN
Látom, az élet önnek csupa ábránd
És ilyen voltam én is tán.
LENSZKIJ
Úgy imádom,
Úgy imádom, Olga,
Ahogy egy költő fékevesztett szíve képes!
Oly forró tűzzel, lángolón,
Még mindig ugyanaz az álmom,
Még mindig, mindig önhöz vágyom
S a bánat ugyanaz, mi volt.
Már gyermekkorban rabod lettem,
Bár nem tudtam, hogy mi a vágy!
Mint pajkos, angyali kis gyermek,
Még most is úgy emlékszem rád.
A tölgyfa lombja alatt látlak,
Én voltam mindig játszótársad! Ó,
Úgy imádlak én, úgy imádlak én,
Ahogy csak egy költő forró szíve képes.
Fényes csillagom vagy nékem,
Boldogságom, üdvösségem,
Drága, mint a szemem fénye!
Lásd, a szenvedély,
Ez a szenvedély örökre összefűz
És el nem választ semmi már,
Sem szenvedély, sem bús halál,
Már semmi meg nem józanít e vágytól,
Mely szívemben érted ég!
OLGA
Itt nevelkedtünk, te meg én,
És lásd, felnőttünk szépecskén,
Csak emlékezz, mint gyermek még,
Már néked szánták szívem rég,
Néked, oly rég!
LENSZKIJ
Szívem érted ég, szívem érted ég,
Úgy ég, úgy ég!
LARINA
Itt vagytok hát!
De merre sétál Tánya?
DAJKA
A tó partjához ment a másik úrral,
De hívom őt is mindjárt.
LARINA
Jól van, hívjad csak!
Remélem, ízlik majd,
Mit készítettem,
Kis felfrissítés jól esik.
Ha tetszik, már készen van!
LENSZKIJ
Csak tessék, kérem.
ANYEGIN
Nagybátyám derék ember volt,
Egyszerre csak ágynak dőlt szegény,
Bogara lett, hogy dédelgessék.
Mellette virrasztottam én,
Unalmas volt az szörnyen nékem.
Csak ültem ott az ócska székben,
Sem nappalom, sem éjjelem,
Míg végre elhunyt csendesen.
DAJKA
Édes galambom,
Lehajtott fővel
Mily szégyenlősen,
Szemlesütve sétálsz!
Tán túl szerény vagy!
Vagy talán
Megtetszett néked ez az
Ismeretlen vendég?
2. kép
(Tatjána szobája)
DAJKA
No, sokat járt a szám,
Most aludj szépen,
Hajnalban fölkeltelek a szentmiséhez,
Szép álmokat!
TATJÁNA
Nem alszom úgysem!
Itt oly fülledt,
Nyisd ki kérlek,
És ülj ide.
DAJKA
Tanyusa, mondd mi lelt?
TATJÁNA
Ne kérdezz,
csak mondj egy régi szép mesét!
DAJKA
De miről, Tánya? Réges-régen
Még én is elbámultam tündérmeséken,
Tudtam sok szép regét,
Szellemek, hősük énekét,
De látod, mindet elfeledtem,
Már ostobácska lettem.
Várj, „egy régi várkastélyban élt",
Nem így van!
TATJÁNA
Mesélj arról nékem,
Amikor gyermek voltál még,
Hogy kit szerettél, azt meséld!
DAJKA
Mit mondasz Tánya? Isten mentsen!
Nem tudtam, mi a szerelem,
Sosem volt nékem kedvesem,
Hisz elkergettek volna menten!
TATJÁNA
De egyszer mégis férjhez adtak?
DAJKA
Isten úgy rendelé,
Bár nem voltam tizenhárom éves csak,
Vanyuska még fiatalabb,
Eljött a házasító néne,
Megegyezett édesapám,
Áldását adta énreám,
Én persze megijedtem szörnyen.
Díszesen öltöztettek fel
És a templomba sírva vittek el.
És mások otthonában éltem...
Hiszen te nem figyeltél rám!
TATJÁNA
Ó, sajnálj engem, hisz a bánat
Gyötri a lelkem, csak sírnék éjjel-nappal,
Bárcsak szívem végre meghasadna!
DAJKA
Kis gyermekem, csak nem vagy beteg?
Jaj, édes Jézus, el ne hagyd!
Hintsed be szentelt vízzel,
ki, galambom, a fejedet...
TATJÁNA
Nem éget láz hogy mondjam el csak,
De szerelem... Ó, hagyj magamra!
Úgy gyötör a szerelem!
DAJKA
Szerelem?
TATJÁNA
Ne kérdezz, hagyj magamra most!
Adj, dada, papirost és tollat,
Az asztalt is, elalszom aztán,
Menj hát!
DAJKA
Nyugalmas jó éjt, Tánya!
(Távozik)
TATJÁNA
Ha jő a pusztulás; nem félek,
Vakító fénnyel hív az élet,
Mit nem ismertem soha még,
Bennem a vágyak tüze ég!
Átjárja testemet a mámor,
Úgy hajszol, kényszerít a vágy
Tovább, tovább, ó el ne szállj,
Én édes álmom, el ne szállj,
Ó, édes álomkép, csak el ne szállj!
(Írni kezd, majd
abbahagyja)
Nem, nem jó így, hadd kezdjem újra!
(Széttépi a
levelet)
Mily különös, úgy remegek,
Mit írjak, nem tudom!
Írok tehát, ön mindent tudjon,
Mást ugyan mit is tehetek?
Ó, csak ne megvetéssel sújtson,
Egyebet nem remélhetek.
Ám, hogyha szenvedésem látja,
Úgy engem nem taszíthat el,
Bár szívem mást nem érdemel.
Ha elrejthetném szívem titkát!
Ó, higgye, bárcsak senki
Ne tudja e szégyent
sohasem, sohasem!
(Félreteszi a
levelet)
Ó, hányszor megfogadtam szentül,
Hogy féken tartom lángoló szerelmem!
De jaj, hogy tudjak győzni lázas szívemen?!
Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Nem őrzöm titkomat,
Feltárok néki mindent!
(Ír)
Mi hozta önt, amikor jött felém?
E csöndes, elhagyatott házba!
Nem tudtam eddig soha én,
Mily kínzó láz az élet láza!
Mint félénk, elhagyatott lányka,
Ha várnék most gyógyulást?
S talán lett volna egyszer majd egy társam,
Hűbb hitves nem lett volna nálam,
Kisfiam is lett volna tán.
De nem!
Másé, ó, hogy lehetnék?!
Néked szánt engem már az ég,
Ott fönn a sorsom eldöntötték.
Lelkem, az örökké tiéd!
Tudtam, hogy megtalállak végre,
A szívem súgta ezt nekem,
Hogy jössz és elvezetsz a fénybe,
Az angyalok küldtek énnekem.
Álmomban megjelentél százszor,
Oly kedves voltál akkor már:
Arcod mint égő napsugár
És hangod hallgattam, ó hányszor!
De nem, nem álom volt ez már!
Jöttél felém s én rád ismertem,
Elsápadt arcom, megremegtem
És szívem így beszélt: Ő az! Ő az!
Hisz itt voltál már gondolatban
Sok hosszú lázas éjen át,
Te vittél kézenfogva engem,
Amikor imádkozni mentem
Az úton át.
Úgy tűnik, mindig látlak téged,
Ott érzem a félhományban képed,
Mint gyámolító hű barát.
Úgy jössz, hogy visszaadd egy szívnek,
Mely forró lánggal szeret téged,
A jóreménység sugarát!
Jótévő angyalom vagy nékem,
Vagy tán mint kísértő jössz értem?
E szörnyű kételyt oszlasd szét!
Talán csak álomképet láttam,
Mindez csak tünde semmiség?
Egy ábránd volt csupán, mit vártam?
Így, így legyen, hadd nyújtsam át
Az eljövendő sorsom néked,
Ó, el ne űzz, úgy várok rád,
Ím térdenállva sírva kérlek, sírva kérlek!
Az élet egyedül csak gyász,
Ó, láttad, oly társtalanul élek!
Hisz soha senki meg nem értett,
Így vártam én a pusztulást.
Jöjj el, én szabadítóm már, vigyél el engem!
A szívem orvoslásra vár,
Vagy űzd e terhes álmot szét,
Jöjjön a szenvedés,
Hogyha oly súlyos volt a vétkem!
Megírtam! Átolvassam még?
Megöl a szégyen, jaj úgy félek!
De szentül bízom benne,
el nem árul ő,
Jöjjön a végzet!
Ó, itt a hajnal,
Felébredt már
az áldott napsugár!
A pásztor sípja,
nyugodt a táj!...
Csak én nem, én nem!
DAJKA
Jó reggelt, kisleány!
Kelj fel!
Már készen vagy ilyen jókor reggel?
Ó, te kis hajnali madár!
Hát mégis egészséges vagy?
Úgy féltettelek tegnap este téged,
Nincs semmi baj, most látom már.
Oly szép vagy, mint egy rózsaszál!
TATJÁNA
Ó, drága, tedd meg hát, mit kérek!
DAJKA
Már hogyne tenném?! Mit kívánsz?
TATJÁNA
Ne gondolj kérlek semmi rosszra...
Hisz érted... Kérlek tedd meg hát!
DAJKA
Meglesz, az Isten látja lelkem.
TATJÁNA
Nos hát, küldd unokádat titkon
E levéllel Anye... az úrhoz
A szomszédba, de ne szóljon egy szót,
És ne is kérjen választ,
És hogy ki küldte, azt se mondja meg.
DAJKA
Nem értem, kihez küldjem hát?
Úgy látszik, meghibbant az eszem,
Hisz annyi szomszéd lakik itt,
És honnan tudjam, ez melyik?
Nos kinek, mondd, kinek küldjem el?
TATJÁNA
Érts meg már végre engem, dada!
DAJKA
Nem voltam mindig ilyen vén,
De végül elmúltak az évek
És ilyen buta lettem én!
Nem így volt, nem így volt,
Ha egyet szólt a gazdám.
TATJÁNA
Ó, kérlek, fejezd be már végre,
Hogy megértsél, sok ész nem kell!
A levelemet, kérlek, küldjed el!
DAJKA
No jól van, jól van, jót van.
TATJÁNA
Ó, kérlek, levelemet küldjed el Anyeginnek,
Anyeginnek, nos hát, Anyegin úrhoz
Küldd el ezt az írást!
DAJKA
Ne haragudjál, gyermekem,
De lassú lett az én eszem!
No, így már értem, most tudom már.
Jó, csak ne haragudjál, gyermekem,
De lassú lett az én eszem.
Jaj Tánya, mért sápadsz el újra'?
TATJÁNA
Nem, dada, hidd el, semmiség,
Küldd el a levelet ma még!
3. kép
(Larina kertjének egyik része. A bokrok
közt eperszedő lányok.)
KÓRUS
Szép violák, kedvesek,
Lányok, ide jöjjetek!
Kék nefelejts, rózsaszál,
Úgy szállj, mint a lepke száll,
Énekeljünk szép nótát,
Tovaszálljon víg dalunk,
Vígan énekeljünk,
Benneteket nótánkkal,
Jó legények, elcsalunk.
De ha jöttök, elfutunk,
Sűrű lomb közt elbújunk!
Piros málna jó étel,
Nyakon öntünk levével!
Szamócával, szederrel,
Frissen szedett eperrel!
Lányok közt hát jól vigyázz,
Ki ne lesd a táncukat!
Rajta vesztesz, póruljársz,
Szép violák, kedvesek stb.
TATJÁNA
Itt jön ő, Anyegin!
Nagy Isten, nagy Isten!
És mit gondol majd, mit mond nekem?
Jaj mért nem győztem fájó, megsebzett szívemen?!
És lázadó véremen?
Amikor levelemet írtam!
Én jól tudom, kinevet engem,
Szívemet úgysem érti meg,
Nem érti meg, hisz nem szeret!
Én Istenem! Ó, szánj meg engem
És légy vélem!
Most jön... már hallom...,
Biztosan ő, igen, ő!
ANYEGIN
Ön írt ma nekem, ne mentse magát!
És én megismertem szíve rejtett titkát.
Ily tiszta érzések oly ritkák!
Őszinte lelkét tisztelem,
E pár sor feltámasztja bennem is
A régi elfásult lelket,
Nékem is mértékem lesz ez,
Őszintesége kötelez!
Elmondok mindent nyíltan önnek,
Szóljon a józan ész szava,
S ítéljen aztán önmaga!
TATJÁNA
Ó, Isten! Milyen bántó, milyen fájó!
ANYEGIN
Hogy élnék természetem ellen?
Rossz férj és apa lennék én!
Szenvedne nyughatatlan lelkem
Egy csöndes otthon lágy ölén.
Mégis, ha egyszer nősülnék,
Más lányra sose gondolnék!
Lásson egy szerencsétlent bennem,
Hisz oly sivár az életem!
Ne hívjon maga mellé engem,
Szép lelke tőlem idegen.
Úgy érzem én, ó, higgyen benne,
E házasság kínlódás lenne!
Tán imádnám pár évig önt,
Egy múló érzés mégsem dönt!
Bár képzelt rózsák ékesítik,
Hymennek lánca rabbilincs,
S az ily rabságnak vége nincs!
Az ábránd nem tér többé vissza,
Ó nem tér vissza a szívbe soha, sohasem!
Érzésem ön iránt oly tiszta,
Húgomnak tartom,
Vagy tán még több is énnekem,
Tán több nekem, ki tudja, több nekem!
Mit mondok, ó, ne értse félre,
De múlandó egy lány szeszélye,
Csak ábránd, csak ábránd, mit kíván a szív!
Tanuljon győzni önmagán,
Ez, higgye, hasznos, jó tanács,
S nem éri újabb csalódás.
Második felvonás
1. kép
(Terem Larina házában)
KÓRUS
Nem vártuk ezt, az ezredzenekar eljött,
És fújják nékünk most a tánchoz a zenét!
Már régen volt, már régen volt
Ily elegáns estély. Előkelő, jó társaság,
Brávó, nem vártunk ennyit,
Pompás fényűzés, szép, díszes estély.
Ritkaság nekünk ily ragyogó ünnep,
Jól esik néha egy kis mulatás!
Már csak egy vadászat ér ennél többet,
Nincsen oly felséges szórakozás!
Mind csak a rétet, az erdőket járja,
Ha estére megjön, adj'Istent se mond.
Oly fáradt, hogy rögtön lefekszik az ágyba
S az asszonyra marad a munka, a gond!
Ah, Trifon Petrovics,
Ez kiváló ötlet és szívünkből köszönjük.
KAPITÁNY
Hölgyeim, egy szóra sem méltó!
KÓRUS
Hát táncoljunk, táncoljunk!
KAPITÁNY
Hisz látják, a tánchoz oly nagy kedvem van!
KÓRUS
Nézzétek, nézzétek,
Hogy táncolnak együtt!
Már ideje lenne...
Megkéri őt!
Ó, szegény kis Tánya,
Ha hozzá fog menni,
Majd később megbánja!
Nagy kártyás az úr!
De szörnyű ember, kezet nem csókol,
Párbajhős és öntelt fráter,
Szabadkőműves, korhely, kéjenc,
Kannaszámra issza a bort!
ANYEGIN
Ezt jól megkaptam! Sok ostoba,
Megvénült vidéki pletykafészek!
De hát úgy kellett nékem!
Mért jöttem - nem tudom - e rémes bálba el?
Miért? Te hoztál el,
No vigyázz, Lenszkij, megfizetek,
Olgának udvarolok,
Féltékeny lesz kicsit a költő!
(Olgához)
Szép hölgyem, szabad lesz?
LENSZKIJ
De hiszen nekem ígérte!
ANYEGIN
Az tévedés lehet!
(Táncolni kezd
Olgával)
LENSZKIJ
Ez érthetetlen, tán rosszul látok,
Olga! Ó, mi van velem?
KÓRUS
Fényes estély,
Nem vártuk ezt,
Nagyszerű az ünnep,
És jó a társaság!
Egy ilyen hatalmas torta,
Hát jó étvágyat, meg kell enni,
Ízlik majd!
Brávó, brávó, nem vártunk ennyit,
Pompás fényűzés, szép fényes estély,
Tán nem volt még oly pompa!
Csak fény és dísz és pompa!
Szól a tánchoz tánczene,
Egy bálhoz még mi kellene?!
Szép és díszes és fényes és pompás,
Hát éljen a vidám tánczene,
Díszes ünnep, fény és pompa!
LENSZKIJ
Nem érdemeltem öntől ezt a hűtlenséget,
Ah Olga! Miért büntet engem így?
Mit tettem én?
OLGA
Mit kérdez, Lenszkij? Semmit sem értek így!
LENSZKIJ
Ön vígan járja a valcert
és táncosa mindig Anyegin,
S velem nem táncol, akárhogy kérem!
OLGA
Vlagyimir, sose aggódj!
Haragra, hidd el, nincs okod!
LENSZKIJ
Mit? Azt mondod, hogy nincs?
Tán mosolyogva, szép csendben nézzem azt,
Amikor összebújva nevetgéltek ott
S te kacérkodsz is véle, és fogta kezedet!
Jól láttam én!
OLGA
Hidd el nekem, hogy semmiség,
Féltékenykedned nem kell,
Egy pár szót szólt csupán,
Oly kedves ő!
LENSZKIJ
Kedves, ő?
Ah, Olga, nem szeretsz te engem!
OLGA
Be furcsa vagy ma!
LENSZKIJ
Nem szeretsz már engem!
Táncolsz-e egy cotillont vélem?
ANYEGIN
Sajnos, nem,
Már egyszer elígérte nékem!
OLGA
Meg is tartom, kérem,
Ez a büntetésed, mert gyanakodtál!
LENSZKIJ
Olga!
OLGA
Jól van így!
De nézze, erre hozzák már Monsieur Triquet-t!
ANYEGIN
Ki az?
OLGA
Egy francia, Harlikovnál lakik.
KÓRUS
Monsieur Triquet, monsieur Triquet,
Chantez de grace un couplet!
TRIQUET
Kuplé az lenni nálam itt,
De merre van kis Mademoiselle?
Én addig nem éneklek el!
Cur le couplet est fait pour elle!
KÓRUS
Itt van épp, itt van épp!
TRIQUET
Ahá! Voilá, a bálkirálynő is!
Mesdames! Én most elkezdené,
Ne zavarjanak, szil vu plé!
A cette féte conviés
De celle dont le jour est fété
Contemplons le charme et la beauté.
Son aspect doux et enchanteur
Répand sur nous tous sa lueur,
De la voir quel plaisir, quel bonheur,
Brillez, brillez bon jours, belle Tatiana!
Brillez, brillez bon jours, belle Tatiana!
Kívánok osszü életet,
Nem lenni soasem beteg,
Ne zsötörje soa ünalom,
Ész ogya lenni naty bonheur,
Ne felejts votre serviteur,
Kérni ezt én tőled e napon!
Ed rózsa, ed bimbó nem oly szép,
Mint Tatijána!
KÓRUS
Brávó, brávó, brávó, monsieur Triquet!
E dalocska oly édes,
S mily bájos hangon énekelt!
KAPITÁNY
Messieurs, Mesdames! Most álljunk helyre,
kérem,
Hogy kezdhessük a cotillont! Nos, rajta hát!
ANYEGIN
Te mért nem táncolsz, Lenszkij,
Olyan búskomoran állsz itt,
Szólj, mi lelt?
LENSZKIJ
Mi lelt?
Semmi sem, csak megcsodáltalak,
Nincs több ily jóbarátom!
ANYEGIN
Ejnye már,
Csakugyan szépen válaszoltál s bölcsen.
Csakhogy te mérges vagy!
LENSZKIJ
Én mérges? Szó se róla,
Azt néztem, hogy egy nagyvilági úr
A nőkhöz hogyan ért, s a tiszta szíveket
Hogy tudja néhány szép szóval elcsavarni.
Látom, neked túl kevés Tatjána szíve,
S ahogy jóbaráthoz illő,
Olga következik most,
Hogy őt is tönkre tedd,
Hogy kacagj rajta majd azután
Férfi becsületből!
ANYEGIN
Mit? Te nem vagy észnél!
LENSZKIJ
Kiváló!
Még sértegetsz is engem!
Még hogy én nem vagyok észnél! Azt hiszed?
KÓRUS
Hát itt mi van? Mi az újság?
LENSZKIJ
Anyegin! Ön nem barátom már!
Én önt e perctől örökre elfelejtem!
Én most, én önt megvetem!
KÓRUS
Mily váratlan meglepetés!
Tán komolyra is fordul végül!
Ily gyorsan összevesztek volna!
ANYEGIN
Hallgass rám, Lenszkij, hidd el, nincs rá okod,
Kár volt ily nagy lármáért, hisz minden ember
ránk néz!
De hidd el, nőcsábító nem vagyok,
Okom sincs rá, hogy ilyet tegyek véled.
LENSZKIJ
S a titkos kézszorítás mit jelent?
Mit súgtál neki?
Hisz láttam, hogy elpirult!
Nos, mit beszéltél, mondd meg!
ANYEGIN
Ó, hallgass,
elég ebből, bámulnak minket!
LENSZKIJ
Az nem érdekel!
Ön sértegetni mert,
És tudja meg, e sértés vért kíván!
KÓRUS
Mi történt?
De mondják, hogyan történt?
LENSZKIJ
Hallják, elmondom én:
Engem Anyegin úrnak
különös eljárása sértett!
Megkértem őt, hogy tisztázza,
De nem volt hajlandó. Ezért őt kihívtam!
LARINA
Nagy Isten, éppen nálam,
Éppen nálam, itt a házban!
LENSZKIJ
Itt e házban! Itt e házban,
Hol mint gyermek oly boldogan éltem,
Nékem ez volt a tündérvilág!
Itt e házban, hol gyönyörű szépen
Kigyúlt bennem bennem a szerelmi láng!
De az élet nem regény, nem játék,
Az én világom egészen más,
Mit egy baráttól hiába várnék,
Lám a becsület hazug csalás!
Igen, a becsület nála csak álnok csalás!
ANYEGIN
Hibáztam én, belátom én,
Kár volt ezt tennem, milyen kár!
Szeretik egymást szívből,
Nem kellett volna ilyen tréfát űznöm!
Oly közel állott énhozzám,
Ó mért nem voltam sokkal okosabb!
Mint rossz kölyök, úgy viselkedtem
És nem mint férfi és barát.
TATJÁNA
Idegen nékem, ezt nem értem,
Mit tett véle Anyegin rosszat?
Félek, hogy ne hozzon őrá semmi bajt!
Szívem keserű kínlódás marja
És az iszonyú félelem, jaj,
Mint szörnyű, súlyos kéz,
Úgy összezúzza lelkem!
KÓRUS
Árva Lenszkij! Szívből szánom őt!
LARINA, OLGA
Félek, a fényes báli estét
Véres párbaj követi holnap.
ANYEGIN
Úgy bánom ezt a gonosz tréfát!
LENSZKIJ
S kinek arcán a tisztaság lángol,
Szentnek néztem e bűbájos lányt,
Most már látom, így tisztelni kár volt,
Hisz a lelke nem oly tiszta, mint arcán a láng!
TATJÁNA
Ó, elpusztulok, nem, ez nem lehet,
A szívem mondja ezt,
De szenvedésem tűröm némán,
A halál is kedves lesz nékem,
Ha látom az arcát, ha hallom a hangját!
Sorsom tűröm némán, szótlanul,
Nem kell már az élet, csak véle,
Hát inkább csak jöjjön a halál,
Ó, elpusztulok, nem, ez nem lehet,
Hát inkább csak jöjjön a halál!
OLGA, LARINA, KÓRUS
Oly heves ám a férfi szív,
Vita és verekedés nélkül
Meg sem tudnak talán lenni.
Harcias ifjúság verekedés nélkül
Meg se tudna lenni tán!
E szörnyű féltékenység bűnös,
De engem nem érhetett semmilyen vád,
Nagy Isten, jaj, mi lesz a vége!
Már nem lesz köztük sose béke,
Heves mind az ifjú szív,
Ah, ifjú szív könnyen kigyúl!
Égy szóért már mérges és kész van a botrány
Vagy kardra, vagy késre,
de hullik a vére! Ez szörnyű!
LENSZKIJ
Ó, nem terhel téged semmi vád,
Nem vagy bűnös, én drágám,
Csak ő volt az aljas,
Őt érje a bosszú, őt várja a sorsa!
Nem vagy bűnös, te angyal!
Ő volt az aljas csábító!
De én majd megmentelek tőle!
Nem tűröm el, hogy a megrontó
hévvel, sóhajjal és bókkal
fiatal szíved megzavarja,
hogy a megvetés mérges fullánkja
megrontsa a virágszálat,
hogy két alig nyílt virágot,
hajnali bimbót elhervasszon!
Ó, áruló, ó becstelen, ó csábító!
ANYEGIN
Kár volt ezt tennem, milyen kár!
Oly szépen összeillenek,
Oly közel állott Lenszkij hozzám,
Belátok mindent már, de késő!
Oly kár volt tennem, milyen kár!
Úgy bánt a lelkiismeret!
Úgy viselkedtem, mint egy éretlen gyermek,
Belátom, mit tettem, nem helyes,
Belátom, én szívből belátom,
Mit tettem, nem helyes, de késő már!
Kár volt ezt tennem, milyen kár,
Oly szépen összeillenek!
Így mégsem tűrhetem azt el,
S kiállok véle férfimódra holnap.
KÓRUS
Szép volt a bál és ez lett a vége!
Nem bírják el a csöndet ők!
Ó, ifjúság, nem bírják a csöndet!
Ó, ifjúság, mily hevesek mind,
párbajoznak verekednek mind!
Szép volt a bál, ez lett a vége,
S ki tudja, párbaj lesz tán holnap!
ANYEGIN
Nos, rendelkezzék ön, kiállok!
Értettem a szót, ön megbolondult,
Épp ezért jót fog tenni egy kis lecke!
LENSZKIJ
Jól van, majd holnap
a leckét felmondhatom önnek!
Én bolond vagyok, jó,
De ön... Ön egy aljas szoknyavadász!
ANYEGIN
Hallgasson kérem, vagy megölöm máris!
KÓRUS
Ne hagyjuk ezt,
ily véres botrányt ne tűrjünk!
Ez szörnyű, ez ocsmány,
Ne tűrjük, ne hagyjuk!
De kérem, ez rémes, e házban ily botrány!
Ne hagyjuk, béküljenek össze végre,
Kérem az égre!
OLGA
Vlagyimir, sírva kérlek, csillapodjál!
LENSZKIJ
Ah, Olga, Olga, nem látlak már!
2. kép
(Téli táj)
ZARECKIJ
Nos, mi lesz?
Úgy látszik, az ellenfél el sem jön már!
LENSZKIJ
Nem maradhat el.
ZARECKIJ
Hát akkor viszont nagyon furcsa tőle,
Hogy nincs még itt: hét óra van!
Már azt hittem, hogy várni fog.
LENSZKIJ
Hová, hová tűnt el a tavasz napja,
Ki mondja meg, hogy merre szállt?
Sorsunkat sűrű fátyol rejti,
Nem láthat által azon senki,
De bármit hoz majd énnekem,
Oly mindegy, elér végzetem.
Ha szívem sebzi meg a golyó
Vagy fejem mellett messze száll,
Nem bánom élet vagy halál!
(Kis pont csupán a
földi ember)
Áldom a napot, hogyha kél,
S áldom, ha nyugszik, s jő az éj.
A hajnal csillagát az égen
Felváltja majd a napsugár,
De addig én már lenn a mélyben
Fogok talán pihenni már.
S emlékem hullámvölgybe zárja
A Léthe halálszínű árja
És minden elfelejt, csak te nem, Olga!
Emlékezz rám, te csodálatos lány!
A síromnál így szóljon ajkad:
Itt nyugszik, szeretett, míg élt,
Értem a haláltól sem félt,
És most e néma sírban hamvad.
Ah, Olga, hogy szeretlek téged,
Csak néked szenteltem, csak néked
E gyászos élet minden percét!
Ó, Olga, imádtalak én!
Én kedvesem, te mindenem,
Ó, jöjj felém, a férjed lennék én!
Bár lennél nőm s a férjed én!
Ó, jöjj, ó, jöjj, a férjed lennék én!
Hová, hová stb.
ZARECKIJ
Ott jönnek márt
De kivel van Anyegin?
Nem ismerem.
ANYEGIN
Elnézésüket kérem,
késtem egynéhány percet!
ZARECKIJ
De kérem! Segédje ki lesz?
Mert nemde klasszikus az elv,
A párbaj-kódex előírja,
Szükséges betartani
híven a szabályt,
Az szinte már művészet, nemcsak holmi játék,
Így hagyták őseink miránk.
ANYEGIN
Látom, ön tudja a szabályt,
Segédem, ő, íme monsieur Gillot!
Bár neve nem valami fényes,
De múltja mindig tiszta volt.
Mint inas, nincsen néki párja,
Remélem, nem lesz kifogása.
(Lenszkijhez)
Nos, kezdjük-e?
LENSZKIJ
Hát kérem, kezdjük!
LENSZKIJ, ANYEGIN
Hogyan? Mi ellenségek lennénk?
Vérünk tán szomjúságot olt?
Hisz nemrég köztünk minden emlék,
Vagy játék, két barát dolga volt!
Mint alvajárók állunk itt most,
Két őrült, eszeveszett gyilkos,
Az maradt örökségül ránk,
Egy perc, s hogy élünk, az se biztos,
Ó, jobb volna felnevetni még!
Jobb volna nem ontani vért!
Szeretni egymást, ahogy régen!
Nem, nem, nem, nem!
ZARECKIJ
No tessék, rajta!
(Hármat tapsol)
(Anyegin lő,
Lenszkij elejti a pisztolyt és összeesik,
Zareckij hozzá fut)
ANYEGIN
(Lenszkijhez rohan)
Meghalt!?
ZARECKIJ
Meghalt!
Harmadik felvonás
1. kép
(Bálterem Gremin herceg palotájában)
ANYEGIN
Mily unalmas itt!
Nagyvilági fényűzés és pompa,
Nem gyógyítja az sem a lomha, rút magányt.
Én meggyilkoltam legjobb társam
S most múlik sok-sok szürke év,
Nem múltam huszonhat se még,
Nincs semmi tervem, semmi vágyam,
Sem asszony, sem egy jó barát,
S a magány tétlenségbe zárt!
Nem volt már maradásom többet,
És vittem lelkem bánatát,
Láttam sok ismeretlen földet,
Az úttól vártam gyógyulást.
Elkergetett a rémes emlék
A faluból, hol éltem nemrég,
Bármerre mentem, csak egy árny,
Egy halott arca nézett rám!
Hát mentem hosszú kóbor útra,
Nem néztem semmiféle célt,
De hát csak itt is utolért az unalom
S itt vagyok újra!
Minden a régi, ami vár:
Megjöttem, minden éjjel bál!
KÓRUS
Gremina hercegnő
ott, nézzed, ó, nézzed!
(Tatjána
megjelenik)
Nem látom őt...
Az ott, csak nézzed!
Ki most az asztalhoz leül.
Közvetlen, kedves arcú hölgy!
ANYEGIN
Csak nem Tatjána?! Ő az, nem, hogyan?
Isten háta mögött éltek
s egyszerre itt, Ez nem lehet!
S mily egyszerű, méltóságteljes, mint egy cárnő,
E sok kimázolt asszony közt!
TATJÁNA
Ki ő, nem ismerik,
Ki arra férjemmel áll?
KÓRUS
Egy furcsafickó,
Úgy félbolondnak tartják őt.
Sokáig úton volt,
de most már visszatért, neve Anyegin!
TATJÁNA
Anyegin?
KÓRUS
Talán ismeri?
TATJÁNA
A szomszédom volt egyszer rég...
(Ó, Isten, hogyan
rejtsem el
A szívem lázas
lüktetését?!)
ANYEGIN
Hercegem, mondd, nem ismered
Azt a rózsaszín fejdíszes hölgyet?
A spanyol követtel beszél.
GREMIN
Hohó, te régen jártál erre
És őt még nem is ismered?
ANYEGIN
Hát mondd, ki ő?
GREMIN
A hitvesem!
ANYEGIN
Megnősültél? Először hallom!
S már régen?
GREMIN
Két éve lesz már.
ANYEGIN
S hogy hívják?
GREMIN
Larina Tatjána!
Ismered tán?
ANYEGIN
Szomszédom volt!
GREMIN
Ha bármely korban jut is hozzánk,
Szerelmünk új világot hoz ránk;
Az ifjúnak, ki földi boldogságot
Sosem kóstolt még,
Éppúgy, mint annak, ki a sorstól edzve
Megnyugodott rég.
Anyegin, örvendj te is vélem!
Most látom, érdemes volt élnem,
Sok balga szenvedésemért
Kárpótlást nyújtott most az ég!
A szerelem gyógyító kútját
Tatjána megmutatta boldogságom útját!...
E hiú földön, melyen álnok
És aljas lelkek harca dúl,
Hol hivalkodnak cifra bábok,
Hol rend és jog kudarcba fúl,
Sok álszent nő, kit hajt a kéjvágy,
Sok árva, jószándékú jobbágy,
Sok hazug bók, mely hozzád ér,
Mögötte cselszövés és vér,
Hol nincsen igazság, sem lélek,
Sok ocsmány, rút kegyeskedő,
Sok önző, büszkén hordott fő,
Mosolygó, sima nyelvű kémek.
De ő oly tiszta fényben áll,
Mint égi csillag sűrű éjben,
Hogy azt kell hinnem néha már,
Ily tiszta angyalok
Csak fönn a mennyországban vannak!
Ha bármely korban jut is hozzánk stb.
Jöjj hát, és bemutatlak néki most!
Drágám, hadd mutassam be néked
Egy régi jó barátom, ő Anyegin.
TATJÁNA
Örvendek szívből.
Ugye, mi láttuk egymást már?
ANYEGIN
Ott falun, igen, már rég.
TATJÁNA
S most honnan?
Tán csak nem éppen onnan jő?
ANYEGIN
Ó, nem! Külföldön jártam,
De visszatértem.
TATJÁNA
Régen már?
ANYEGIN
Ma reggel!
TATJÁNA
(Greminhez)
Menjünk, úgy elfáradtam!
(Grentin karján
távozik)
ANYEGIN
Ez hát a régi kis Tatjána,
Ki értem egykor annyit sírt,
s mikor egy levelet is írt,
Én válaszképpen szónokoltam,
Nagyképű oktatásra fogtam,
E kisleányt, akit én elvakultan
Alig vettem észre!
Nem vágyódtam én nő után
S most milyen büszkén nézett rám!
Úgy szédülök s nem tudom, miért?
Láz járja át a lusta vért.
S mi az, mi felkavarja lelkem?
Tán bosszú, hiúság, vagy tán...
Vagy tán egy új szerelmi láng?
Ez hát a szerelem, az édes,
Ez hát az ismeretlen boldog érzés!
Ha jő a pusztulás, nem félek,
Hisz csupa reménység az élet,
Átjárja testemet a mámor,
Úgy hajszol, kényszerít a vágy
Tovább, tovább, ó el ne szállj,
Én édes álmom, el ne szállj,
Bűvös álom, ó el ne szállj,
2. kép
(Fogadószoba Gremin herceg palotájában, Tatjána
levelet tart a kezében)
TATJÁNA
Ó, keserű a sors,
Ő újra itt van s utamba áll megint,
mint kósza árnykép,
Lángoló arcvonása mért is dúlta szét
Megnyugvó szenvedélyem hamvadó tüzét?!
Mintha csak újra az a régi lennék,
És ismét lángol, újra él az édes emlék!
(Anyegin megjelenik
és térdreveti magát Tatjána
előtt)
De kérem, elég, álljon fel!
Szólnom kell őszintén most önhöz.
Anyegin, emlékszik-e még,
Mikor egy kerti sétán sorsunk szétszakadt
S én tűrtem némán és nem volt lelkemben harag?
ANYEGIN
Ó, kérem, könyörüljön rajtam!
Bűn volt, mit tettem, s úgy megszenvedtem!
TATJÁNA
Anyegin, akkor minden más volt,
Kis lányka voltam akkor még,
Lelkem oly tiszta tűzzel lángolt,
S gőgje úgy sújtott, mint a jég!
Mit mondott ön? Feltárta nékem,
Hogy nem lesz soha az én férjem;
Egy lány, ki tiszta szívet nyújt,
Ez nem volt önnek semmi új!
Hangja oly gúnyos volt és bántó,
Eltűrtem szótlanul, de önt ne érje vád,
Akkor ön becsületes, egyenes volt hozzám,
Férfias, igazságos volt.
A fénytől, nagyvilágtól távol
Egy félszeg kisleány
ott önnek nem is tetszhetett!
S mi történt? Egyszerre megváltoztam tán?
Miért vett engem újra észre?
Most mikor kiléptem a fényre?
Tán a sok pompa, díszes bál,
Vagy tán, mert nevem híres már
S mert férjem tündökölt a harcban,
Elhalmoz kegyével a cár?
Vagy tán, mert gyorsan híre jár,
Ha ön egy asszonyt foglyul ejtett,
Egy szívet rabbilincsbe hajt
S szégyenem lenne díja majd!
ANYEGIN
Ó, nagy Isten! Így hát még mindig azt gondolja
rólam
Hogy hazug ajkamon a szó,
Mit mondtam, léha üres szólam,
Amely csak csábításra jó?
Ó, hogyha tudná, milyen rémes
Így tűrni sok-sok éjen át,
Az ész már fékezni sem képes,
Mit forrón megkíván a vágy.
Ím lássa, leborulnék sírva,
Hogy lábát átölelhetném
És elmondhassak önnek mindent,
Mindent, amit csak érzek én!
TATJÁNA
Én sírok!
ANYEGIN
Higgye, nékem e könnycsepp
E földön minden kincsnél drágább!
TATJÁNA
Ó! Boldogságunk nem volt távol,
A vágyunk, az álmunk,
ANYEGIN, TATJÁNA
Ó, boldogságunk nem volt távol,
Az álmunk, ó, nem volt távol!
TATJÁNA
Elszakított öntől most a sors!
Nincs visszatérés,
Én férjhez mentem, s íme,
most én kérem önt, hagyjon engem!
ANYEGIN
Elhagyjam, elhagyjam?
Ne lássam többé?
Nem! Nem! Sorson önnel összefűz,
Hisz látni vágyom minden léptét,
A sóhaját, a mosolyát,
Tündéri arcát, szeme fényét,
Hogy értsem végre az ön tiszta,
Fennkölt tökéletes lelkét,
Hogy soha többé el ne hagyjam már!
És hogyha egyszer lába előtt meghalhatnék,
Először de boldog lennék!
TATJÁNA
Anyegin, önnek lelke nemes
S dobog önben tiszta szív.
ANYEGIN
Elhagyni többet nem bírom!
TATJÁNA
Anyegin! Kérem önt az égre,
Hagyjon el hát engem!
ANYEGIN
Irgalmat!
TATJÁNA
Ó, mért tagadjam, mit rejtegessem?
Ah, imádom még!
ANYEGIN
Ó, drága szó,
Ó, ez a bűvös szó csak álom!
Te drágám, mindenem
A kis Tányámat újra látom!
TATJÁNA
Nem! Nem! Nincsen többé visszaút!
Döntött a sors, már másé lettem,
E lélek már csak érte él.
És mindörökké hű marad.
ANYEGIN
Ó, el ne hagyj, hisz szeretsz engem,
S nem hagylak téged soha én!
Mért küzdesz így a végcet ellen,
Ezt írja sorsod, légy enyém!
Istent csak mindig arra kérted,
S most íme itt van, amit kérsz,
Az Isten küldött engem érted,
Hogy álljak melléd, amíg élsz!
Ó, hagyd el hát e szörnyű házat,
A szíved ég és hajt a vágyad,
Az élet vár s a véred hajt,
A boldogságot el ne hagyd!
TATJÁNA
Anyegin, nem rendít meg engem!
A szívemen már más az úr,
És hozzá mindig hű a lelkem!
Az esküvésem szent nekem,
Ó, érzem, szétszakítja lelkem,
Gyötör e lázas, bűnös vágy,
De győzni fog a tisztaság,
És érzem és tudom és hiszem, szívem mindig hű
marad!
ANYEGIN
Nem hagyhatsz el engem soha többé!
Ó, jöjj hát vélem, hagyj el mindent,
Ó, jöjj, a szíved ég és hajt a vágy!
Ó, jöjj, hisz vár a boldogság!
Ó, többé el ne hagyj,
Hisz szeretsz engem,
Ó, jöjj, a végzet nekem rendelt!
Ez lett a te sorsod, légy enyém!
TATJÁNA
Elmegyek inkább!
ANYEGIN
Nem, ne menj el!
TATJÁNA
Ó, hagyjon!
ANYEGIN
Ó, nem hagylak többé már!
TATJÁNA
Nem, nem rendít meg engem!
ANYEGIN
Imádlak én, imádlak én!
TATJÁNA
Ó, kérlek, menj!
ANYEGIN
Imádlak én!
TATJÁNA
Távozz el hát!
ANYEGIN
Életem!
Ó, kín, ó, gyász, nyomorult életem!
VÉGE
(Blum Tamás fordítása
nyomán
- Follow Us on Twitter!
- "Join Us on Facebook!
- RSS
Contact