Pogány Timea: Titkos kapcsolat

 Előszó

Roxána nevetve nézte nővére és annak mostohalánya vidám hancúrozását a tóparton.

- Karen végre újra a régi – szól oda nővére férjének, Jeannak, aki helyeslően bólogatott fel sem nézve az újság üzleti rovatából.

Roxána nem szerette sógorát, és egyben főnökét. Midig úgy érezte Karent csak a pénzéért vette el. Bár mindig kedves volt feleségéhez és lányához, Roxánát valami különös érzés kerítette hatalmába, mikor vele beszélt. De nem baj – mosolyodott el – hamarosan máshol fogok dolgozni, és így nem kell nap mint nap találkoznom vele.

Lassan elbóbiskolt a nagy melegben, és csak a távoli kiáltásokra ébredt fel. Először nem tudta honnan jönnek a hangok, mert a parton nem tartózkodott senki. Majd meglátta Karent, ahogy Maryt próbálja kihúzni a partra. Roxána egy percig sem gondolkodott, rohanva belevetette magát a vízbe. Tudta, nővére nagyon jó úszó, ezért Maryvel foglalkozott. Mivel a kislánynak az ijedségen kívül más baja nem lett, visszafordult a tó felé. Ekkor vette észre Karen kapálódzó mozdulatait. Őrült módjára vetette újra a hullámokba magát. Sikerült elkapnia Karent, mielőtt az elmerült volna. Lassan kijutottak a partra, ahol már sok kíváncsiskodó gyűlt össze. Szerencsére valaki már értesítette a mentőket. Mire a mentők is megérkeztek Jean is előkerült valahonnan. Karent gyorsan a mentőautóba rakták. Roxána egy pillanatra sem engedte volna el a kezét. Még akkor is azt szorongatta, mikor Karaen hirtelen rosszul lett. Roxána merev tekintettel nézte, hogy különbféle injekciókat adnak neki. Megpróbálták újraéleszteni, de már semmi nem segített.

Többszöri hiábavaló próbálkozás után a fiatal orvos Roxánához fordult:

   -  Miss Gilbert, sajnálom…. de a nővére meghalt.

 1.  fejezet

Roxána Gilbert türelmetlenül nézett órájára. Már több mint egy órája várta a férfit. Végre megállt egy fekete terepjáró az étterem bejáratánál. Az autóból 30 év körüli magas férfi szállt ki. Étterembe belépve gyors pillantást vetett az emberekre, majd egyenesen Roxána felé tartott.

-          Jó napot. Patrik O’Neill vagyok - ­­üdvözölte a lányt.

-          Foglaljon helyet, elkésett.

-          Bocsásson meg, sok dolgom volt. Miért hívott?

-          Szeretném Mr. O’Neill egy munkával megbízni.

-         Szerintem ezért szoktak egy magánnyomozót felfogadni – szólt közbe gúnyosan Patrik.

-         Kérem, hadd mondjam végig. Az unokahúgomat kellene megtalálnia - Roxána elővett egy 9 éves gyerek fényképét. – Ő lenne az Mary, szeretném, ha megtalálná.

-          Mikor tűnt el?

-          Egy héttel ezelőtt.

-          A rendőrség meddig jutott el a nyomozásban?

A lány lesütve a szemét halkan válaszolt:

-         Nem szóltam a rendőrségnek. A maga feladata az, hogy a rendőrség bevonása nélkül találja meg a gyerekrablókat.

-         Micsoda! Miért nem szólt a rendőrségnek - kiabált magából kikelve a férfi, majd mikor többen is kíváncsian az asztaluk felé fordultak, halkabban folytatta - ha aggódna érte, rögtön ezt tette volna!

-         Arra nem gondolt, hogy a gyereknek netán apja is van? Mi van, ha éppen…- Roxána hirtelen elhallgatott.

Eszébe jutott főnökével, Mary apjával folytatott beszélgetése. Jean Miller feltűnően nyugodtan viselkedett, amikor tudomást szerzett lánya elrablásától. Amikor Roxána a rendőrséget akarta értesíteni, szigorúan megtiltotta. Ezt azzal magyarázta, hogy a lánya testi épségét lehet, hogy éppen ezzel veszélyeztetné. Akkor még ezzel Roxána is teljesen egyetértett. De mikor már egy hét múlva sem jelentkeztek az elrablók, elkezdett gyanakodni. Elhatározta, titokban felfogad egy magánnyomozót. Most itt ül vele szemben az a férfi, ki talán az egyetlen ember aki segíteni tud neki megtalálni a kis Maryt.

Patrik tűnődve nézte a lányt. Szeretett volna neki segíteni, de valahogy már most is bűzlött neki ez az ügy, ez az egész titkolózás. Miért nem szóltak a rendőröknek? Mi ez a hírtelen elhallgatás? Szeme hírtelen megakadt egy férfin, aki őket bámulta.

-         Figyelnek minket. Kérem, ne nézzen hátra – szólt, mikor Roxána meg akart fordulni.

-         Miért figyelnek minket? – tette fel a kérdést Roxána, de rögtön meg is bánta.

Sejtette, hogy főnöke előbb-utóbb tudomást szerez magánakciójáról, de hogy ilyen hamar? Honnan tudta meg egyáltalán, hogy találkozója van egy magánnyomozóval? Hiszen a telefonbeszélgetéseket is nyilvános állomásról bonyolította le. Hírtelen rádöbbent az igazságra. Mary elrablása óta tapasztalt furcsa dolgok valódiak. Az elmozdított fényképek a polcán, az az érzése, hogy követik.

-          Folytassa a mondanivalóját. Tud valakit, akinek oka lett volna elrabolnia a kislányt? Fenyegetések, zsarolások?

-             Nem, semmi ilyenről nem tudok – bár ez nem volt igaz, a lány még nem merte teljesen a bizalmába avatni Patrickot. Ezért, hogy leplezze hazugsága miatti bűntudatát, harciasan folytatta - Ezt magának kell kitalálnia!

-              Még egy szóval sem mondtam, hogy elvállalom az ügyet – felelte hasonló stílusban a nyomozó, majd mit sem törődve a lány csodálkozástól tágra nyílt szemével, felállt és távozni készült.

-          De…

-          Majd jelenkezem, ha meggondoltam magam.

Ezzel sarkon fordult és kiviharzott az étteremből mielőtt Roxána válaszolhatott volna.

Patrik azt már nem láthatta, hogy az őket figyelő férfi a távozása után gyorsan fizetett, és rohanva beszáll az étterem előtt parkoló kocsiba, és egy társával utána eredt. Míg egy másik kollégájuk Roxána megfigyelést folytatta.

Patrik inkább a gondolatainak szentelte figyelmét, mintsem az autóvezetésnek. Roxánán gondolkodott és a titokzatos apukán. Mindössze egy-két telefonhívásába került, és már tudta is a lány lakásának címét.

-          Ez igen! – kiáltotta hangosan és mellé füttyentett is. - Nem semmi helyen lakik.

Úgy döntött szétnéz arrafelé. Kicsit gyorsabb sebességre kapcsolt, és érdeklődve figyelte követi-e a szürke Fiat, amit az étteremből való elindulása után rögtön kiszúrt. Jól sejtette, a kocsi szorosan a nyomában volt. Elgondolkodott azon vajon lerázza-e őket, vagy szórakozzon velük egy kicsit. Az utóbbit választotta. Igazság szerint kíváncsi volt kik lehetnek, és vajon mit akarhatnak. Egyre jobban érdekelte ez az ügy.

Roxána egy elegáns kertes házban lakott a város luxusnegyedében. A házat átláthatatlan sövénybokor vette körbe, mi igényesen volt nyírva. Patrik a kapun bekukucskálva szépen gondozott kertet látott. Az egész úgy festett, mintha hozzáértő kezek gondos munkája lenne. A férfi szétnézett és észrevette a követőit. Nem messze parkoltak le a háztól.

-         Na ezek sem profik – gondolta, majd az jutott eszébe, hátha az a céljuk, hogy ő tudjon róluk. De ezt a gondolatot gyorsan el is hessegette, mivel munkálja során eddig egy emberrel találkozott aki ilyet tett volna. – Úgy látszik, kíváncsiak vagytok, mit akarok. Na most egy kicsit megizzasztlak benneteket. – Majd ráérősen tovább sétálgatott a ház körül, de ügyelve arra nehogy kikerüljön a figyelők látóköréből.

A figyelők viszont tényleg izzadtak. Kint a hőmérséklet elérte a 31^oC fokot, így bent a kocsiba is forró volt a levegő. Hiába húzták le az ablakot, semmit nem segített rajtuk.

-         John nem tudtál volna valami mást kajálni. Ez förtelmes! Olyan szagot árasztassz mint egy disznó! – dohogott az egyik megfigyelő.

-         Hagy engem békén. A te ötleted volt, hogy én menjek be az étterembe. Azt viszont tudod, imádom a babot, és ha már bejutottam azt is ettem. A gyomrom viszont nem bírja, teljesen ki van készülve. Ez a folytonos idegeskedés, a nem rendszeres kajálás.

-          Kuss legyen! Elindult a kocsijához.

Patrik miután úgy gondolta, eleget főttek azok ott a kocsiba, elindult hazafelé. Elvégre neki is van szíve, és tudja milyen a hőségben megfigyelést tartani. Amúgy is igyekeznie kellett, ha nem akarja, hogy a lány itt találja a lakása körül.

A férfi gyors távozása után Roxána teljesen ledöbbent. Ő egyáltalán nem erre készült. Mikor az apja tanácsára Patrik O’Neill-t kereste meg teljesen biztos volt benne, hogy a férfi minden fenntartás nélkül elvállalja az ügyet. Őt úgy tájékoztatták a nyomozóról, mint aki szereti a veszélyes megbízásokat és minden érdekes esetet el is vállal, csak jó magas legyen a honoráriuma. Ehelyett az itt megjelent egyén egy szívtelen fráter, ki egy kisgyerek sorsával sem törődik.

Mellesleg még a honoráriuma után sem érdeklődött.

-         Lehet, hogyha magas árat ajánlok fel neki, elfogadja a megbízást. – érvelt magában Roxána.

Kifizette a kávéját, majd az autójához sétált. Ma már nem ment vissza a munkahelyére, egész délután szabad volt. Úgy döntött hazamegy ebből a fullasztó városi környezetből, és inkább a kertje szépítgetésével foglalkozik. Hazafelé menet nem vette észre az őt követő fekete Fordot.

Már az ajtóban halotta telefon csengését. Ledobta a táskáját és a telefonhoz szaladt.

-          Halló!

-          Itt Patrik O’Neill. Gondolkodtam. Elvállalom az ügyet.

Ez a három szó Roxánának a megváltást jelentette. Először szóhoz sem jutotta a boldogságtól, amikor összeszedte magát akkor is csak ennyit tudott kinyögni:

-         Nagyon köszönöm.

-         A gyerekért teszem – felelte Patrik halkan – csak miatta, és mert érdekesnek találom az ügyet. Találkoznunk kell holnap. Még több részletre szükségem lesz. Mindenre! Nem akarom, hogy valamit elhallgasson előlem! – követelte parancsoló hangnemben a férfi.

-         9-kor az irodámban megfelel? – vágta rá minden gondolkodás nélkül a választ Roxána.

-         Persze. Akkor viszont látásra holnap az irodában.

-         Viszlát. Várjon…

Azt sem tudja, hol van az irodám – dohogott magában Roxána - vagy mégis? A telefonra nézett és el akart indulni, mikor az újra csengeni kezdett. Bosszúsan vette fel a kagylót.

-         Igen?

-         Megint én vagyok – szólt Patrik – elfelejtettem mit is mondott, hol van az irodája?

Roxána semmit nem mondott, és azt Patrik is nagyon jól tudta. A lány zavarban volt. Mondja meg az iroda címét? Nem kellene, inkább mégis máshol találkozniuk? Végül úgy döntött megmondja a címet, elvégre főnöke úgy sem lesz bent holnap, mert üzleti tárgyalásra ment. A legjobbkor, a lánya elrablásának idején.

2. fejezet

Roxána másnap reggel csengetésre ébredt. El sem tudta képzelni ki zavarhatja őt hajnalok-hajnalán. Nagy nehezen kikászálódott az ágyából, felkapta a köntösét és mérgesen ment ajtót nyitni. Csodálkozva nézett a kertkapuban álló férfira. Nem tudta elképzelni mit keres nála Patrik.

-         Beenged, vagy gyökeret eresszek? – kérdezte a férfi szórakozott mosollyal az ajka körül és olyan tekintettel, mitől Roxána meztelennek érezte magát.

-         Ja, persze, jöjjön beljebb – szólt zavartan miközben szorosabbra húzta a köntöse övét. – Nem az irodában beszéltünk meg találkozót?

-         De igen, 9-re. Most pedig már 10 óra van.

A lány elképedve meredt a férfire. Furcsa, így elaludt volna?

-         Bocsásson meg, nem tudtam, hogy így elszaladt az idő. Jöjjön beljebb – mondta, miközben kinyitotta a kaput.

-         Nagyon szép a kertje. Maga gondozza, vagy külön kertészt alkalmaz?

-         Magam gondozom. Talán nem nézi ki belőlem? – csattant fel Roxána, bár maga sem tudta mi ütött belé hirtelen. Hiszen a férfi csak udvariasan érdeklődött.

-              Elnézést, nem sértésnek szántam a kérdés. Tényleg érdekel, mert a látottak lenyűgöznek. Nagyon szeretem a szép kerteket. Hajdanán nekünk is ilyen kertünk volt. De az már a múlté – mondta mélységes szomorúsággal a hangjában, miközben szeme a messzeségbe tekintett.

Ahogy a lány elnézte a férfit rájött, hogy az ő életében is voltak fájdalmas pillanatok. De mielőtt valami vigasztaló szót mondhatott volna, Patrik arcáról eltűnt a szomorúság. Közben lassan beértek a házba.

-         Foglaljon helyet. Megkínálhatom egy csésze kávéval?

-         Köszönöm, elfogadom.

Miközben a lány a konyhában a kávéval foglalkozott, a férfi a nappaliban nézett körül. Szinte itta magába az információkat, és tudta ezeket már soha nem fogja elfeledni. Kényelmesen odasétált a kandallóhoz, hogy megnézte rajta a fényképeket. Azt hitte, rosszul lát, a képeken azok az embereket látta viszont, kiknek az élete egyik legnehezebb ügyét köszönhette.

Az egyik fényképen Roxána volt látható egy másik lánnyal. Patrik a lány testvérére ismert benne. Kicsit megöregedett mióta utoljára látta. Igen, hiszen annak már öt éve. Visszaemlékezett az ügyre. Persze Roxánát ő nem ismerhette, ugyanis az ügy folyamán külföldön tanult, és nem volt veszélyben az élete.

Szintén együtt voltak láthatók egy másik fényképen egy idősebb pár mellett, kik a szüleik voltak. Patrik jól emlékezett még az idősödő Mr. Gilbertre.

A harmadik képen Maryt látta egy férfivel és Roxána testvérével. Mégis a kezem közé kerülsz egyszer? – kérdezte a fényképen látható férfitől.

Tudta, hogy a lány nem sejtheti meg az igazságot, talán majd egyszer. Erre megesküdött az apjának. De nehezen tudta elképzelni, hogy nincs benne az egész összeesküvésbe. Lehet, hogy ő is olyan áldozat, mint az apja volt? – kérdezte magától – Mert, ha igen, nagyon nagy veszélyben van, és nekem kötelességem megmentenem őt is, mint annak idején az apját. Végig szerepet kell játszanom – határozta el magában – Tudnom kell, mit tud Roxána.

Amíg a férfi nyugodtan nézelődött a nappaliban, Roxána dühös volt magára, mert így elaludt. Ilyen még nem történt meg vele. Ráadásul, amikor ott állt a kertkapuban, köntösben, Patrik elégedett pillantásaival behálózva, épp akkor lépett ki a szomszédból Mrs. Forrester, aki az utca pletykafészke volt. A lány biztos volt abban, hogy 1 óra múlva már az egész utca tudni fogja, hogy reggel nem Cedricket fogadta, hanem egy idegen férfit.

Hát igen Cedrik, a lány igazi barátja. Mióta az apja ellen öt éve gyilkosságot próbáltak elkövetni, de sikerült feleségével külföldre menekülnie, egyedül élt. Mikor külföldön befejezte tanulmányait Roxána hazaköltözött. Cedrik volt az első férfi kivel jól érezte magát. Ők igazi barátok voltak. Semmi több. Kirándulások a hegyekbe, színház, étterem, megnyitók látogatása. Mindig akadt valami program. Na és persze bálok, elvégre ott ismerkedtek össze. És Cedrik is már egy hete nem jelentkezett. Most már elég legyen. Nincs időm a múlton merengeni. Legfontosabb, hogy Maryt megmentsük. Dühösen az asztalra csapott.

-         Remélem, nem veri szét az egész berendezést – szólalt meg a háta mögött Patrik.

-         Persze … nem …. Csak eszembe jutott valami – dadogta zavartan Roxána.

Kitöltötte a kész kávét, egy kis süteményt rakott a tálcára, majd a férfi mellett beviharzott a nappaliba.

-          Térjünk rá jövetelem céljára – szólt tárgyilagos hangon a férfi – Milyen körülmények között tűnt el az unokahúga?

-         Az iskolába már nem érkezett meg. Onnan telefonáltak az irodába, hogy miért nem ment.

-         Mit követeltek az elrablók?

-         Semmit. Épp ez a furcsa.

-         A kislány szüleit hol találom meg?

-         Sajnos ők már meghaltak – hazudta Roxána. Nem tudta mennyire bízhat meg a férfiben, elmondhatja e neki, hogy a lány apja igazából él, és milyen furcsa dolgokat derített ő maga ki.

-         Az étteremben azt mondta, hogy apja is van a gyereknek. Miért hazudik?

-         Azért mert a gyerek apja nem tudhatja meg, hogy én felfogadtam magát – nyögte ki nehezen a lány.

Patrik döbbenten meredt a lányra. Ilyen nincs. Ugyanazokat a hibákat követi el, mit annak idején az apja. Ő is beleavatkozik mások ügyeibe. Keménynek kell lennem, hogy mindent kiszedjek belőle – határozta el. Idegesen a hajába túrt, majd felállt és járkálni kezdett. Hírtelen megállt és a nőre förmedt:

-         Ide figyeljen! Maga velem ne szórakozzon! Vagy elmondja a teljes igazságot, vagy semmit nem teszek az ügy érdekében!

Roxána, ahogy elnézte a férfit biztos volt benne, hogy komolyan beszél. Nem tudhatta, hogy Patrik mindenképpen segíteni akar neki, és a férfi elképzelése szerint tőle csak így tudhatja meg a teljes igazságot. Hírtelen kétségbe esett. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Odakapott, hogy letörölje, nehogy a férfi észrevegye. De már elkésett.

Patrik mikor észrevette a lány arcán a könnycseppet meg tudta volna magát fojtani. Tudta, hogy nagyon rosszul teszi, mikor odaül a lány mellé, és vigasztalóan átöleli. Roxána nem tudott gátat venni könnyeinek, és hangos zokogásba tört ki. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy a férfi a karjaiban tartja, és nyugtatóan simogatja. Mikor könnyei elapadtak lassan felemelte a fejét és a férfira mosolygott, közben ölelő karjaiból próbált kibontakozni. Ebben a pillanatban Patrik felugrott, mintha bolha csípte volna meg, majd mogorva arccal odavetette a lánynak, holott legszívesebben megcsókolta volna könnyáztatta arcát:

-         Hány nyomozónak hazudott eddig, és vetette magát a karjaiba?

-         Én nem vetettem magam a karjaiba! Ha nem emlékezne pontosan rá, maga ölelt át engemet.

Patrik tudta, igaza van a lánynak, de ezt nem nagyon merte bevallani magának, Ösztönei azt súgták, ne kezdjen ki a lánnyal. Ezt viszont csak úgy érheti el, ha goromba és visszautasító lesz vele szemben. Érezte, ez nehezen fog neki menni.

-         Megteszek, amit tudok, de őszintén el kell nekem mondania mindent – kezdett bele újra kikérdezésbe. – Eddig nem kaptam öntől mást csak magas honorárium ígéretét, hazug szavakat. Meddig akar még játszani velem?  Ha tényleg azt szeretné, hogy segítsek, akkor Miss Gilbert, ön is segítsen nekem – Patrik itt elhallgatott és elindult az ajtó felé. Azonban, mielőtt még kiért volna a szobából, még egyszer visszafordult - Most itt hagyom. Ha meggondolta magát, és hajlandó végre elmondani a teljes igazságot, hívjon fel. Addig ezekkel az információkkal próbálok meg valamit kezdeni.

Majd a válaszra sem várva sarkon fordult, és elment.

 Roxána ámulva meredt a semmibe, majd lassan felkelt, automatikusan felöltözött, és mivel úgy érezte, valamit tennie kell, kiment a kertbe. 

  

3. fejezet

Roxána hangos telefoncsöngésre ébredt. Morcosan vette fel kagylót, miközben az órájára pillantott. Hajnali 4 óra volt.

-         Tessék.

A telefonba fenyegetően eltorzított hang szólt bele:

-         Állítsa le a nyomozást kisasszony, mert a gyerek életébe kerülhet, és a nyomozó barátja is megjárhatja!

Mielőtt felfoghatta volna a fenyegetés értelmét a vonal megszakadt. Érezte, itt az ideje, hogy őszintén beszélgessen a férfivel. Már nem csak az ő élete volt veszélyben. Reggel első dolga lesz felhívnia Patrikot – határozta el.

Patrik hajnalban indult útnak. Először elment Roxána házához, de ott minden csendes volt. A megfigyelők, mint minden nap, most is a nyomában voltak. Nem nagyon izgatta az árnyékai, úgyis könnyen lerázhatta volna őket, ha akarta volna. Most pedig akarta. Nem is volt olyan nehéz.

Roxána házától a kínai negyed felé vette az irányt. Végig kellett volna az egész városon hajtani, de ő nem ezt tette, hanem mindenféle kerülőutat választott. Mivel jól ismerte arra a terepet, nem aggódott.

Nem egy üldözőjét rázta már le ott. Ez nem sokáig tartott, pedig szívesen játszottam volna velük – állapította meg, mikor már a második kereszteződés után elvesztette őket. Megfordult, és a város felett magasodó hegynek indult. Ott volt találkozója egy informátorával. Mikor kiért a megbeszélt találkozóhelyre, óvatosabb lett. Nem bízott ebben az informátorban. Mielőtt kiszállt volna a kocsijából, ellenőrizte a fegyverét. Fred, az informátor nem volt sehol. Kicsit messzebb sétált a kocsitól. A hatodik érzéke veszélyt jelzett. Keleten a Nap egyre magasabbra kúszott a horizonton. Hírtelen ütést érzett a bal vállán, majd hasító fájdalmat. Hangosan káromkodott egyet, miközben a kocsija mögött keresett menedéket. Nem látta a támadóját, mindössze csak sejtette, a lövés irányából, hogy merre lehet. Senki nem mozdult, csendes volt az egész környék. Patrik lassan felemelkedett az autója mögül. Megnézte a sebét, nem volt mély, csak súrolta a golyó. Úgy látszik csak figyelmeztetni akartak. – gondolkodott magában – Ideje elbeszélgetni az ügyfelemmel egy kicsit.

Roxána reggel, tényleg fel akarta hívni a férfit, de sehogy nem érte el. Az irodájába nem vette fel, a mobilja pedig ki volt kapcsolva. Így hát Roxána úgy döntött személyesen keresi fel az irodájában. Már a kabátját vette mikor csengettek. Mikor kinyitotta az ajtót és tekintete Patrik elcsigázott arcára tévedt, önkéntelenül is hátrább lépett.

A férfi szemében fájdalom tükrözött. Sebre szorított újai közül vércsík folydogált.

-         Hol a fürdőszoba? – kérdezte minden bevezetés nélkül.

-         A micsoda – kérdezte döbbenten Roxána. 

Patrik választva se várva eltolta az útjából és berobogott. A második ajtó kinyitása után célba talált. Mire a lány észbe kapott, hogy mi is történt, és a fürdőbe ért a férfi már a vállát próbálta bekötözni. Mikor meglátta a lányt az ajtóban, segélykérően ránézett.

-         Bekötné a sebem, vagy elájul egy kis vértől? – kérdezte gúnyos mosollyal.

Roxánának nem tetszett, amit a férfi művelt, ezért lebontotta a kötést. A seb megszemlélése után kinyilvánította nemtetszését. Nemért el vele semmit. Patrik hallani se akart arról, hogy kórházba menjen. Miközben a férfi vállát kötözte azon gondolkodott, nincs-e összefüggésben a reggeli telefonhívás a férfi sebével?

-         Hogy szerezte ezt a sebet? – tudakolta kíváncsian.

-         Magához autókázva gondoltam egyet. Beugrottam a sarki boltba, vettem egy pár géppisztolyos verőgyereket, megbíztam őket, ha úgy sincs jobb dolguk, lövöldözzenek már rám. Amúgy kíváncsi lennék rá, hogy valójában ki a gyerek apja? Miért nem tudhatja meg, hogy maga felfogadott engem? Hol van a gyerek anyja, kinek a maga testvérének kell lennie? Szóval, az egész történetre, de csak az igazságra.

Patrik ezt az egészet hadarva, megállás nélkül mondta el. A kérdések befejezése után kieresztette tüdejéből a több tonnányi felhasznált levegőt, és kérdőn felvonta a szemöldökét. Majd a lánnyal mit sem törődve emelt fővel kisétált az ajtón és a nappaliban telepedett le. Mindeközben azon gondolkodott, vajon a lány mennyi igazságot fog neki elmondani.

Roxána ámulva nézett utána. Úgy érezte ez a sebesülés még egy ok, amiért a férfit a bizalmába avassa. Kiment a férfi után a nappaliba és letelepedett vele szemben. Sokáig csak némán nézték egymást, végül Roxána nehezen megszólalt.

-          Mielőtt azt hinné, hogy nem akartam megosztani az információkat magával, tájékoztatom éppen magához indultam az irodájába. Ugyanis éjszaka volt egy telefonhívásom, miben megfenyegettek, hogyha nem állítatom le a nyomozást maga és Mary élete, veszélybe kerül. De nem ez volt az első telefonhívás mit kaptam. Ugyanakkor a lakásomban is jártak már, mivel sok holmim el volt mozdítva a helyéről.

-         Mióta felfogadott engem, azóta vannak a telefonhívások?

-         Nem, már előtte is kaptam furcsa hívásokat. A teljes igazság az, hogy Mary apja, Jean Miller a főnököm. Három éve vette feleségül a nővéremet, Karent. Az ő rábeszélésére jelentkeztem titkárnőnek Jeannál. Nem sejtettem, hogy Jean csak a felesége kedvéért alkalmazott miután kirúgta az előző titkárnőjét. Amikor ezt megtudtam, fel akartam mondani. De már késő volt. Karen baleset áldozata lett. Marynek szüksége volt valakire, aki vele van a nehéz pillanatokban, főleg azért, mert magát okolta a haláláért. Ugyanis Mary születésnapját a tóparton töltöttük. Elég messze bemerészkedett a vízbe, ezért a nővérem utána ment. Már félúton jártak kifelé, mikor Karen elkezdett kapálózni és süllyedni. Marynek nem esett baja, de Karent nem tudtuk megmenteni. A kórházba szállítás közben meghalt. – Roxána egy pillanatra elhallgatott, lecsukta a szemét, és szinte maga előtt látta nővérét miként kiabál segítségért. Nagy levegőt vett, majd folytatta a történetet. – Boncolás kimutatta, hogy a szíve mondta fel a szolgálatot. Én ezt nem hittem el, Karennek soha nem volt baja a szívével. Igaz, úgy egy év óta elég rosszul érezte magát. Mindig fáradt volt, sokat fogyott is, de semmit nem találtak nála az orvosok. Jean elvitte mindenhová kikapcsolódni, különbféle üdülésekre. Majd jobban lett. Akkor is jobban érezte magát mikor meghalt. Jeant megviselték a történtek, de nem eléggé. Elég hamar vigasztalásra talált egy harmadosztályú színésznő oldalán. Visszamondtam a felmondásomat és Mary mellett maradtam. Közben elkezdtem szaglászni. Mégis mi lehetett ez a titokzatos betegség. Tudja, megvan az az ismeretségi köröm, ami akkor szükséges, amikor bajba jut az ember. – válaszolta Roxána, mikor Patrik kérdőn felvonta a szemöldökét. – Az eredményekről beszámoltam Jeannak. Attól fogva semmire sem jutottam, se pénzel, se fenyegetéssel. Mikor Mary eltűnt Jean feltűnően nyugodtan viselkedett. Tudtam, hogyha újra szaglászni kezdenék, az sokba kerülne nekem.

-         Ezt hogy érted? – kérdezte Patrik gyanakodva – Úgy gondolod, hogy a főnöködnek valami köze van a saját kánya elrablásához?

-         Szerintem nemcsak a lánya elrablásához van köze, hanem a nővérem és az előző felesége halálához is.

4. fejezet

Patrik ámulva nézett a lányra. Úgy látszik az alma nem esett messze a fájától. Ugyanúgy zűrbe keveredik, mint az apja és persze nekem kell kirántanom a bajból. De ez még jól is jöhet. Csak tudnám ki ajánlott neki? Mert tuti nem csak úgy nézett ki a telefonkönyvből. – töprengett magában Patrik. Gondolatai befejeztével ismét a lányhoz fordult.

-         Van erre valami kézenfekvő bizonyítékod is?

-          Van – jelentette ki határozottan Roxána. A férfi kérdő tekintetére tovább folytatta. - Én mindenekelőtt abból indultam ki, hogy Karen és Anna, azaz Jean első felesége, mindketten gazdagok voltak. Jean pedig nagyravágyó és szereti a pénzt. Mint Anna, mint Karen halála előtt pénzügyi gondjai voltak. Cége a tönk szélére került, de mindkét esetben sikerült újra talpra állnia. Megtudtam, hogy Jean megvesztegette a boncolást végző orvost, nehogy valami olyan derüljön ki, minek nem lenne szabad. De ha egyszer már valakit meglehetett vesztegetni, másodszor miért ne lehetne? Szóval én is megtettem, és így derült ki a mi is történt valójában. – Roxána itt egy kis szünete tartott, míg elnyomta az rátörő emlékeket, majd így folytatta. –  A nővéremet lassan megmérgezték.

Patrik lassan előrehajolt a fotelből, és a lány szemébe nézve ezt kérdezte:

-         Szóval azt gondolod, hogy mindkét feleségét egyformán ölte meg? Azzal a méreggel?

-         Nemcsak gondolom, hanem bizonyítani is tudom. – ezzel felállt és a széfhez sétált, mi a falon egy szép tájkép alatt helyezkedett el. Kinyitotta és kivett belőle egy gyógyszeres dobozt, majd a férfihez fordult.

-          Ezt akkor találtam, amikor Jean elutazott egy hosszabb üzleti útra és engem kért meg, hogy vigyázzak a lányára. Már előtte is kutattam a házában, de nem találtam semmit. Most viszont szerencsével jártam. A dolgozószobájában találtam rá erre a dobozra, mi nem is volt üres. Elvittem egy vegyész ismerősömhöz ki analizálta a gyógyszert. Ilyen szermaradványokat talált a boncorvos is. Patrik, kérlek, segíts megtalálni Maryt és megbüntetni Karen gyilkosát – vált könyörgővé a lány hangja.

-         Segítek neked. Ígérem – szólt a férfi, majd felállt, és a lányhoz lépett. Félkézzel gyengén átkarolta és magához vonta. Roxánát meglepték a férfi mozdulatai, ki akart bontakozni ölelő karjaiból, de az nem engedte el, hanem lehajolt és megcsókolta. A csók nem volt szenvedélyes, inkább gyengéd. Szája lágyan érintette a lány ajkát, nyelvével gyöngéden simogatta, majd mikor azok lassan szétnyíltak, nyelvével behatolt. Roxána ösztönösen átölelte a férfi nyakát, majd tarkóját simogatta.

Patrik egyre szenvedélyesebben csókolta a lányt, keze felfedezőútra indult. Lassan végigsimította a lány hátát, majd csípőjénél fogva magához szorította. Roxána megérezte a férfi egyre növekvő vágyát. Kezét mellkasának feszítette, úgy tolta el magától. Patrik az első érintésre elengedte; érezte túl messzire ment. Megköszörülte a torkát, de még így is rekedten szólalt meg:

-         Nem kérek elnézést a történtekért, de azt hiszem jobb ha most elmegyek  – ezzel elrohant, hátra se nézve.

A lány a szobában maradt, míg teljesen el nem halt a távolodó autó zaja. Hogy elterelje Patrikról a figyelmét, elhatározta, a tóparton tölti a délutánt.

Patrik tudta, nevetségesen viselkedett. Biztos most azt gondolja rólam Roxána, hogy egy gyáva nyúl vagyok. – dohogott magában – De helyesen viselkedtem, mert ha tovább maradok, nehezen tudtam volna gátat vetni a szenvedélyemnek.

Kíváncsi volt, hogy Billy, az embere megtudott-e valami fontosat, így a tópart felé vette az irányt.

Billyt már messziről meglátta, de látott valami mást is, amit a barátja nem vett észre: egy piros furgont, mi lassan közeledett felé. Mikor Billy lelépett a járdáról felgyorsított. Jelezni akart barátjának, de addigra már Billy is észrevette a veszélyt és Patrik felé futott. Bevágta magát mellé és kinyilvánította nemtetszését. Patrik egyetértett vele, és tövig nyomta a gázpedált.

A piros furgon betévedt a strandolók közé. Az emberek ijedten ugrottak el előle. Patrik mit sem törődve vágtatott utána. Nagy nehezen beérte a furgont, majd megelőzte, és megállt előtte. A piros furgon vezetője még idejében lépett a fékre, és így elkerülték az ütközést. Billy és Patrik kiugrottak a kocsiból. Közben előkapták a fegyvereiket. Patrik vadonatúj Volvójának ajtaja mögött kerestek menedéket.

-         Ha kár keletkezik a kocsimban, nagyon bedühödök – szól Patrik, miközben lövésre emelte a fegyvertét. Majd a furgon felé kiabált. – Szálljon ki a kocsiból feltartott kezekkel!

Amikor a furgonnál senki nem mozdult Billy előóvakodott. Patrik utána szólt, hogy jöjjön vissza azonnal, de már késő volt, lövés dörrent és Billy összeesett. Patrik hallotta a strandolók sikolyát. Látta Billy fájdalomtól eltorzult arcát. Vaktában kilőtte az egész tárat a furgonra. Az utolsó lövést síri csend követte, majd nagy puffanással kiesett a kocsi ajtaja és kizuhant belőle a sofőr. Egy nő a tömegben felsikított, majd elájult. Patrik odaszaladt a barátjához.

Szerencsére Billyt nem érte súlyos sérülés. A golyó a combjába fúródott. Mielőtt a rendőrök megérkeztek volna, Patrik a sofőrt vette figyelembe. Átkutatta a zsebeit, de semmi iratot nem talált nála. A furgon átvizsgálásával sem járt szerencsével. Közben megérkeztek a mentők is. Billyt és a sebesült támadót beemelték, majd szirénázva elhajtottak. Patrik sokáig bámult a mentők után, majd a rendőrökkel mit sem törődve, beült a kocsijába, és utánuk hajtott.

Az orvosokkal nem sokra jutott, nem engedték be a támadóhoz, kit műtétre készítettek elő.

Ezét nem sokkal később már a barátja mellet ült a kórházi ágyon.

-         Patrik ne aggodalmaskodj már –, szidta barátját Billy – hamarosan hazamehetek, csak pár nap. Keresd meg inkább Roxánát és nyugtasd meg, hamarosan meglesz az unokahúga.

-         Billy mit tudsz?

-         Most nem tudom elmondani – válaszolta Billy miközben a belépő orvosra nézett – De megtalálod a villámban.

Patrik nem értette barátja viselkedést. Valami nem tetszett neki, de sajnos nem tudta micsoda. Billy villája felé autókázva, ami nem más mint egy lakókocsi a tó északi végében, gondolkodott a történteken.

Már messziről meglátta a felcsapó lángokat. Billy lakókocsija és egyben a bizonyíték porrá égett.

Patrik kiszállt a kocsiból és a tűzoltók felé indult.

-         Mr. O’Neill! – kiáltott felé valaki.

Patrik megállt, szétnézett. A tömeg közül egy férfi integetett neki, kiben a város legutálatosabb hadnagyára ismert.

-         Na, én is jót fogtam ki magamnak. – dörmögött magában, majd a hadnagy felé fordult – Robert Martin hadnagy úr, de rég láttam magát.

-         Ne udvariaskodjon Patrik. Tudja, hogy utálom magát. Mi szerintem kölcsönös. Csak azt akarom tudni, milyen ügyön dolgoztak mostanában?

-         Szerintem ehhez semmi köze – vágta rá ingerülten Patrik.

-         Dehogy nincs! Nagyon is sok közöm van hozzá. Amúgy nem kell elárulnia, tudom, hogy a Miller gyerek elrablásán dolgoznak. – majd stílust váltva tovább folytatta – Mi lenne, ha megosztaná velem az információit, amiket már eddig megtudott?

-         Nincs olyan információm, amit pont magával osztanék meg. A követésemet, pedig leállíthatja. Már az első nap kiszúrtam őket a szürke Fiatban – majd a hadnaggyal mit sem törődve a lakókocsi megmaradt romjai felé vette az irányt.

Robert hadnagy nem szeretett volna Patrikkal újat húzni. Az igazság szerint félt is tőle. Túl jók voltak a kapcsolatai, és sok barátja volt a rendőrség keretein belül. Már akkor is utálta, mikor még Patrik is a rendőrség kötelékében dolgozott addig a bizonyos végzetes éjszakáig.

Miután a tűzoltók eloltották a tüzet, Patrik körbejárta a telepet. Az már biztos volt, hogy szándékos gyújtogatás történt. Sajnos semmi nem maradt meg a lakókocsiból, teljesen kiégett.

Mivel itt már semmi dolga nem akadt, elindult a kocsija felél. Elévillant egy kép, mintha Roxánát látta volna kint a parton. Beszállt a kocsijába és a déli part felé vette az irányt, azon remények között, hogy még ott találja a lányt.

5. fejezet

Roxána voltaképp utálta a strandot, de szeretett a tóparton sütkérezni a napon. Most is azon a helyen telepedett le, ahol az a végzetes baleset bekövetkezett. Még mindig maga előtt látta a történteket.

Hogy elterelje figyelmét olvasni kezdett. De bármennyire is lebilincselő volt a könyv, mégsem tudott odafigyelni rá. A történteken, Maryn gondolkodott, ugyan mi lehet szegény kislánnyal. Majd Patrik jutott az eszébe; maga előtt látta magas, izmos alakját, még érezte a délelőtti csókot. Azt kívánta, bárcsak megjelenne.

Fel sem figyelt az emberek sikolyára, csak az ismert kocsi hangra kapta fel a fejét. Sejtése és kívánsága beigazolódott: Patrik robogott el mellette egy piros furgon nyomába. Ösztönei azt súgták, ennek az üldözésnek köze van Maryhez. A tömeggel együtt ő is az addigra leállt két kocsihoz futott. Megrémült mikor eltalálták Billyt, de hálát mondott, mert nem Patrik volt.

Mikor kiesett a meglőtt sofőr kényszeríttette magát arra, hogy megnézze. Ismerősnek tűnt neki a férfi. Hírtelen nem is tudta honnan, majd beugrott. Még Cedrik mutatta be neki egy estélyen. Már a nevére is emlékezett: Richard Johnson. Persze! Cedrik cégének biztonsági főnöke.

-         De mi köze ennek az embernek a nyomozáshoz? – gondolkodott magában – Vagy lehetséges Patrikék egy másik ügyben kerültek vele kapcsolatba? – de ezt nem hitte volna. Minden porcikájában érezte, köze van Mary elrablásához a férfinek és akkor vele együtt Cedriknek is.  Elhatározta, mihelyt Cedrik előkerül, megpróbálja kifaggatni.

Mikor a rendőrök megérkeztek a helyszínre, Patrik pedig elrobogott, visszasétált a helyére. Letelepedve ismét a férfi körül kezdett forogni a gondolata. Kezdte megkedvelni a férfit, bár az néha nagyon elutasítóan viselkedett.

-         Ugyan van e barátnője? – tette fel magának a kérdést Roxána – Biztos, hogy van – válaszolta is meg azonnal –, ilyen jóképű pasasnak.

Nem értette, miért foglalkozik ennyit a Patrikkal, elvégre semmi köze hozzá. Bár bevallva, nagyon is szerette volna, ha lenne. Hogy gondolatát elterelje a férfiről azon kezdett el gondolkodni, vajon Cedrik hol lehet, és milyen magyarázatot fog adni a biztonsági főnöke magatartására. Mielőtt tovább jutott volna gondolataival, valaki egy vödör vizet zúdított a nyakába. Felugrott, s mielőtt megbizonyosodott volna a tettes kilétéről hatalmas pofont kevert le az illetőnek.

Patrik égő arcát tapogatta. Erre igazán nem számított. Mikor megtalálta a lányt a tóparton nagyon megörült. Már egy ideje elnézte, amint a napon sütkérezik, mint egy elégedett macska. Úgy gondolta, jó móka lesz leönteni egy kis vízzel. De most jól megjárta.

-         Ezt miért kaptam? – kérdezte ajkán csibészes mosollyal, miközben sötétbarna szenében huncut fény villant.

-         Mint egy megfenyített kisgyerek. – gondolta Roxána. Alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne simogassa Partik arcát. Szíve hevesebben kezdett el dobogni, és annyira zavartba jött, hogy nem tudott egy szót sem kinyögni. Arcát elöntötte a pír, szemét zavartan lesütötte.

Patrik, ahogy elnézte a lányt eszébe jutott milyen eszeveszett tempóban száguldott a partra csakis azért, hogy láthassa. Ahogy így elnézegeti, megérte. Heves vágy öntötte el, ahogy a lány nőiesen gömbölyű csípőjére, a bikini felsője által takart kis, feszes mellekre esett a pillantása. Legszívesebbe letépte volna a lányról, hogy teljesen meztelenül lássa. Alig tudta visszatartani magát attól, hogy ott helyben le ne rohanja. Őrjítő – gondolta – be kellene tiltani, hogy ilyen falatnyi holmikba szaladgáljanak a csínos nők.

 Még mielőtt tovább folytathatta volna a szemlélődést Roxána felcsattant.

-         Most már elég legyen! Úgy méregetsz, mint egy lovat vásárlás előtt! A fogaimra esetleg nem vagy kíváncsi?

Patrikot egyáltalán nem érdekelte a lány kitörése. Szája szögletében újra megjelent a csibészes mosoly, majd harsány kacagásban tört ki, miközben remélte, ezzel megtudja téveszteni a lányt, és az nem veszi észre a vágyát.

-         Most mi olyan mulatságos? – csattant fel ismét Roxána.

-         Úgy nézel ki, mint egy ázott veréb – szólalt meg a férfi, nevetéstől fulladozva.

-         Persze a te hibádból!

-         Óh, hölgyem! Mivel tehetném jóvá bűnömet? – kérdezte Patrik színpadiasan – talán egy gyertyafényes vacsora kettesben kiengesztelné? Mondjuk nyolcra érted mennék.

-         Honnan tudod, hogy elfogadom? – kérdezte Roxána kihívóan.

-         Onnan, hogy engem még eddig senki nem utasított vissza – felelte Patrik magabiztosan és egy kicsit beképzelten.

Roxána szeretett volna igent mondani, de ahogy a férfi olyan biztos volt a dolgában, meggondolta magát. 

-         Nem.

-         Mi nem?

-         Az, hogy nem megyek veled vacsorázni – majd, mint aki jól végezte dolgát emelt fővel távozott. Amikor visszanézett Patrik arcán azt a kisfiús mosolyt látta, aminek nagyon nehéz ellenállni.

Patrik érezte, hogy eljön vele a lány vacsorázni. Előre örült a mihamarabbi viszontlátásnak. Nyolc óráig még sok idő volt hátra, így hát úgy döntött, visszamegy a kórházba Billyhez.

-         Billy, hidd el, de tényleg leégett a lakókocsid – győzködte barátját Patrik.

-         De miért pont az én házam? Egészről, azaz orvos tehet. Hallotta, mikor oda küldtelek.

-         Miről beszélsz Billy? Milyen orvos?

-         Mikor, az előbb itt jártál bejött az orvos. Olyan furcsa volt. Beadott egy injekciót, mikor magamhoz tértem elég furcsán éreztem magamat. Behívtam a kedvenc nővérkémet, és egy kicsit kikérdeztem. Azaz orvos egyáltalán nem dolgozik ezen a klinikán. Szerintem beadott valami vacakot, amitől én meg elfecsegtem neki mindent.

-         Most nekem is elfecsegheted, amit megtudtál.

-         Emlékszel mikor elmentünk egy raktárépülethez és nem találtunk ott semmit? Másnap megjelent az informátorom azzal, hogy megtalálta a kislány fogva tartóinak rejtekhelyét. Ugyanazt az épületet jelölte meg. Nem akartam erről szólni neked, így hát egyedül mentem oda. Tényleg ott voltak, de csak voltak. Mire odaértem nyomuk veszett. Szerintem megtudták, hogy kérdezősködünk utánuk és leléptek. Azután jöhettek oda, mikor mi elmentünk. Patrik, öreg haver, ezek profik, vagy nagyon nagy szerencséjük van.

-         De milyen bizonyítékok voltak a lakásodban?

-         Fényképek, amin Jean Miller volt a raktárépületnél.

És nagyon úgy nézett ki, hogy keres valamit.

Patrik erre nem szólt semmit, csak összenézett barátjával. Elmosolyodtak, biztosak voltak benne, jó nyomon járnak.

6. fejezet

Roxána már fél nyolcra elkészült, pedig végig próbálta az egész ruhatárát. Végül egy piros selyemruha mellett döntött, amely kiemelte karcsú alakját. A tükörbe nézve elégedett volt önmagával, bár úgy érezte nagyon kihívó, mégsem öltözött át. Tudni akarta Patrik hogyan reagál majd ha meglátja. Elképzelte, mikor kinyitja a férfinak az ajtót, az szóhoz sem jut a döbbenettől, hanem a karjaiba kapja, és szenvedélyesen megcsókolja, ő pedig önfeledten viszonozza. Álmodozását azonban a csendbe belesivító csengő hangja zavarta meg. Boldogan szaladt ajtót nyitni, de legnagyobb bánatára nem Patrik állt ott, hanem Mrs. Forrester.

-         Jó estét Roxána – szólt mézes-mázos hangon – Remélem nem zavarok? Átjöttem egy kicsit beszélgetni. Olyan magányos vagyok. Bemehetek? – kérdezte, majd válaszra sem várva befurakodott. – Készülsz valahová?

-         Ig…

-         Fiatal koromban én is gyakran eljártam szórakozgatni – vágott Roxána szavába. – Tudom, hogy megy ez. Az a sok készülődés, ruhapróbálgatás. Minél szebbek legyünk, meghódítsuk a választott férfit.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Mielőtt Roxána ajtót nyithatott volna, Mrs. Forrester kinyitotta.

-         Jó estét – szólt Patrik tettetett zavartsággal, miközben alaposan szemügyre vette az ajtót kinyitó idősebb nőt  – Azt hiszem eltévesztettem a házszámot.

-         Á, dehogy kedveském! Jöjjön csak be. Roxána már várja.

Patrik szája szögletében megjelent, azaz ellenállhatatlan csibészes mosoly, majd Mrs. Forresterhez fordult és rákacsintott.

-         Mrs. ő… kicsoda? Elfelejtettem a nevét.

-         Mrs. Forrester, de magának csak Davina.

Patrik rámosolygott, majd kézen fogta az elképedt lányt. Roxána nem értette a történteket. Látta Patrik szemében a kíváncsiságot és még valami megmagyarázhatatlan kifejezés felvillanását. Nem hitte, hogy a férfi csak udvariaskodik Davinával. Itt valaminek lennie kell. Majd ahogy jobban elnézte a férfit, rájött a magyarázatra. Patrik gyanakodik Davinára. De vajon miért? – tette fel magának a kérdése. Tovább nem jutott a gondolatmenetével, mert a férfi már húzta kifelé az ajtón, míg másik kezével Davinát tessékelte ki a lakásból.

-         Viszlát Davina! Remélem, még találkozunk.

-         Érezzétek jól magatokat kedveskéim.

Patrik kifelé hajtott a városból. Házak suhantak el mellettük, majd kiértek a hegyek felé vezető útra. Roxána el sem tudta képzelni hová mehetnek. Nem beszélgettek az úton. Mindketten gondolataikba merültek. Végül Patrik megállt egy vadászház előtt. Már parkolt előtte pár kocsi.

-         Remélem, szereted a vadhúst és a magyaros ízeket? – szólalt meg végre a férfi.

-         Nagyon is – válaszolta vidáman Roxána.

A vadászház fogadóként is üzemelt. Roxána ámulva nézett körül. Mindenhonnan különbféle álltok trófeái tekintettek le a belépő vendégekre. Az étteremben őzek, szarvasok trófeái díszítették a falat.

Patrikot ismerősként üdvözölte a tulajdonos. Roxána nem értett semmit a beszélgetésükből, de gyanította róla is szó lehetett, mert gyakran tekintettek rá. Végül a tulajdonos a legjobb asztalához vezette őket. Mielőtt még megnézték volna az étlapot, a pincér már hozta is a ház ajándékát.

A tányéron frissensült őzgerinc illatozott, burgonyakörítéssel. Roxána már a látványától is farkaséhes lett.

Patrik megvárta, míg a lány élvezettel bekap egy falatot, és csak utána szólalt meg:

-         Biztos voltam benne, hogy ma este eljössz velem vacsorázni – hangja gyengéd volt, szinte simogatta a lányt.

-         Nem akartam, de kíváncsi voltam milyen veled magánemberként találkozni.

Partik nem válaszolt rögtön. Szemét a lány arcára szegezte, mintha olvasni akarna a gondolataiban.

-         És mi a véleményed? Milyen vagyok?

-         Beképzelt vagy. Azt hiszed, mindent megtehetsz. De emellett figyelmes vagy, meghallgatod a másik véleményét is.

A férfi sokáig hallgatott az elmondottak után. Nem ez az első eset, hogy ennyire félreismerték volna. Kevés barátja tudta ki is volt ő valójában, és mitől van ez a „mindent megtehetsz” dolog. Roxánát szerette volna beavatni a dologba, de még korainak találta. És persze előtte beszélnie kell a lány apjával is.

Roxána érezte, megbántotta a férfit. Szerette volna visszaszívni az elmondottakat, de nem tehette. Ez volt a véleménye, és kész. Az apja figyelmeztette, hogy Patrik milyen. Azt viszont nem mondta el, hogyan ismerkedett meg vele. Kijelentette, hogy az ügy lezárta után szeretne Patrikkal találkozni, és neki is tartozik egy történettel.

Figyelte a férfit. Annak arcáról nem tudott leolvasni semmit. Rezzenéstelen tekintettel szemlélte őt. Csak a szemében volt valami szomorúság. 

-         Ne haragudj rám Patrik. Nem akartalak megbántani. Valójában alig ismerlek, és szinte semmit nem tudok rólad. Ez az első benyomásom rólad, de szerintem nem ilyen vagy. Ez egy álarc, amit a külvilág számára öltöttél magadra.

-         Igazad van. Tényleg nem ilyen vagyok – szólalt meg nehezen, miközben rövidre vágott fekete hajába túrt. Úgy érezte el kell mondania a lágynak mi is történt azon a végzetes napon – Öt évvel ezelőtt történt valami, ami teljesen megváltoztatta az addigi életemet. Egy szörnyű baleset. – itt egy pillanatra elhallgatott, lecsukta a szemét. Az arca most először tükrözött valami érzelmet, de Roxána most sem tudta micsodát. – Feleségem egy tűzharc kellős közepébe csöppent. Rendőrök csaptak össze egy kábítószereket áruló bandával. Véletlenül lelőtték. Így állt a jelentésben. Rögtön meghalt, a szívébe fúródott a golyó.  A fiam is vele volt. Őt kórházba szállították. Két napig küzdött az életéért, de veszített. Ezért vagyok én olyan amilyen.

Roxána azt sem tudta hirtelen mit is mondjon. De itt nem sokat értek volna a szavak. Az asztal felett átnyúlva megfogta a férfi kezét, és gyengéden megszorította.

-         Nagyon sajnálom Patrik. Én ezt nem tudhattam.

-         Persze, hogy nem. Nagyon kevesen tudják. És te vagy az első ügyfelem kinek elmondtam. Így hát érezd magad megtisztelve – próbált viccelni a férfi, de nem sok sikerrel. Felemelte a lány kezét, majd gyengéd csókot adott rá. – De most ne beszéljünk a múltról. Szórakozni jöttünk, nem szeretném, ha valami elrontaná az esténket. A problémákkal ráérünk holnap is foglalkozni.

Miközben beszélgettek, a pincér leszedte az asztalt és a zenekar is elkezdett játszani. Roxána élvezettel hallgatta a ropogós csárdást. Ehhez a zenéhez kiválóan illett az Egri bikavér, mit Patrik rendelt. A csárdás után a zenekar egy lassú számba kezdett bele.

-         Táncolunk? – kérdezte Patrik.

-         Igen.

Férfi a táncparkettre vezette Roxánát. Átölelte, majd lassan magához vonta. Átadták magukat a zene ütemének. A dal egy boldog szerelmespárról szólt, akiknek harcolniuk kellet a szerelmükért, ami végül beteljesedett. Patrik lágyan megcsókolta Roxána füle mögötti érzékeny részt. A lány boldogan simult hozzá. Megszűnt számukra létezni a külvilág. Csak ők ketten léteztek és semmi más. Még akkor is egymásba fonódva álltak a parketton mikor már a zene rég elhallgatott.

Patrik tért először magához. Eltolta magától a lányt, majd megköszörülte a torkát. Majd a többi vendég csodálkozó tekintetével körülövezve kézen fogta Roxánát, és az asztalhoz vezette.

-         Láttad a vendégek arcát? Mindenki minket bámult – vigyorgott Patrik.

-         Hogy tehetted ezt? Szégyenbe hoztál – támadt Roxána a férfire. – Tudtam, hogy nem kellene eljönnöm veled.

Patrik intett a pincérnek, fizetett. Majd a lányhoz fordulva csak ennyit mondott:

-         Menjünk.

Az úton hazafelé nem beszélgettek. Igaz, Roxána szeretett volna bocsánatot kérni, amiért olyan undok volt, és tönkretette ezt a szép estét, de Patrik tekintetét látva inkább jobbnak látta csendben maradni.

Megérkezve Patrik kisegítette a kocsiból, majd egy „Jó éjszakát”-tal elbúcsúzott tőle és elrohant.

Roxána mielőtt elaludt volna elgondolkodott az este történteken. Haragudott magára. A férfi megajándékozta a bizalmával, de ő csak sértéseket vágott a fejéhez. Nagyon is jól esett neki az a gyengéd érintés, és mellesleg nem csak Patrik volt az, ki úgy belefeledkezett a másikba. Be kellett ismernie magának, kezdett beleszeretni a férfibe. És ez volt az apja szerint a legrosszabb, amit tehet.

Patrik hazaérkezvén nagyon dühös volt magára. Egész úton mondani szeretett volna valamit, de nem mert. Ilyen még nem fordult vele elő soha, hogy egy lány jelenlétében nem tudott volna mit mondani. Legszívesebben a térdére fektette volna Roxánát, és jól elfenekelte volna. „Hát nem veszi észre az a lány, hogy mennyire szeretem?” Kényszerítenie kellet magát, hogy ne menjen vissza a lányhoz.

7. fejezet

Másnap reggel Roxána orrát friss kávéillat csapta meg. Gyorsan magára kapta a köntösét és a konyhába sietett. Legnagyobb meglepetésére Cedrik-ket találta ott.

-         Jó reggelt álomszuszék – köszöntötte vidáman a férfi – Mi az, már egy baráti puszit sem kapok?

-         Hol voltál eddig? – szögezte neki a kérdést Roxána.

-         Tessék? Nem kaptad meg az üzeneteimet?

-         Nem, és a titkárnőd sem mondta meg, hogy hol vagy.

-         Ne haragudj kedvesem, de az üzleti ügyeim elszólítottak. Hogy kiengeszteljelek hoztam neked valamit. – közben a zsebéből elővett egy kis dobozt – Mielőtt kinyitnád szeretnék neked mondani valamit. Tudod, sokat gondolkodtam rajtunk, a kapcsolatunkon. Már olyan régóta barátok vagyunk, ismerjük egymás gondolatait, vágyait. Jó tudom, nem ennyi kell egy házassághoz, de én szeretlek Roxána. Kérlek légy a feleségem.

-         Tényleg nem ennyi kell egy házassághoz. Én nem szeretlek téged. Nem érzek irántad mást csak barátságot. Nem megyek feleségül hozzád Cedrik.

-         Kérlek, ne hamarkodd el a döntést. Én tudok rád várni.

-         Nem hamarkodtam el. Ez a végleges döntésem. Én nem szeretnék mást csak a barátod lenni. Többet ne kívánj tőlem.

-          De…

-         Semmi de. Én lezártnak tekintem ezt. Ne kívánj többet tőlem. Amúgy a biztonsági emberedet, Richardot meglőtték. Mit csináltatok Maryvel, hol van? Tudom, hogy a te kezed is benne van – itt már Roxána nem tudta megfékezni indulatait, minden gondolkodás nélkül Cedrikre támadt – Te meg Jean összejátszotok. Ő ölte meg Karent és Annat is. Most mit tervezetek Maryvel? Ne érj hozzám! – parancsolta Roxána, mikor férfi fenyegetően elindult feléje.

Cedrik szeme szikrákat szórt dühében. Egyre közelebb ment a lányhoz.

-         Miket hordasz itt össze. Nekem semmi közöm Jean piszkos dolgaihoz. Most pedig velem jössz!

Roxána ijedten hátrált. Menekülni akart, de Cedrik elkapta, durván a falnak lökte. A lány kezeit védekezésképpen maga elé emelte, de ennek, az lett a következménye, hogy a férfi elkapta a csukóját. Hátraszorította karját, míg a másik kezével egy hatalmas pofont kevert le neki. Majd dühösen megragadta a lány arcát és maga felé fordította. Szemében kegyetlenség tükrözött.

-         Segítség! – Roxánának csak erre az egy kiáltásra volt ideje. A férfi durva csókjával belefojtotta a szót.

Patrik a tegnap este történtek miatt akart Roxánával feltétlenül beszélni. Még nem tudta mit is fog mondani mikor elindult. Egész úton ezen gondolkodott, de semmire nem jutott. Szerette volna elmondani a lánynak az apjával való megismerkedést, de tudta, hogy ezt nem teheti meg Mr. Gilbert felhatalmazása nélkül. Szerette volna még azt is megmondani a lánynak, mennyire kívánja, mennyire szeret vele lenni, hallani a hangját, érezni az illatát. De nem merte. Félt, hogy elutasítja a lány. Még az sem vidította fel, hogy milyen ügyesen verte át a házát figyelő férfit. Csak egy pillanatig suhant át rajta a gondolat, vajon most mit csinálhat? Közben szép lassan megérkezett Roxána házához. A kapu előtt egy idegen kocsit látott parkolni. Nocsak! – csodálkozott el, mikor meglátta a megfigyelők kocsiját is – Robert hadnagy semmit nem bíz a véletlenre.

 Kiszállt a kocsijából, és elindult befelé. Egy pillanatra megállt az idegen kocsinál. Az ablakon betekintve gyors szemlét tartott. Épp be akart csöngetni mikor meghallotta Roxána segélykiáltását. Egy erőteljes rúgással betörte az ajtót. A lány, Cedrik megdöbbenését kihasználva kiszabadította magát, és a szobájába menekült. Magára zárta az ajtót, és a biztonság kedvéért még neki is dőlt. Kintről csörömpölés hallatszott, majd kiáltás, aztán síri csend következett. Aztán valaki dörömbölt az ajtaján:

-         Roxána engedj be, én vagyok az, Patrik.

Mikor a lány kinyitotta az ajtót megdöbbenve tapasztalta, hogy Patrik arca helyett egy törött kínai vázát lát.

-          Eltörött – mondta a vázára mutatva.

A lánynak semmi kedve nem volt a nevetéshez, de Patrik olyan mulatságos arcot vágott, mi kicsalt belőle egy gyenge mosolyt.

-          Így már jobb – simogatta meg az arcát Patrik –most pedig meséld el, mit keresett itt ez a fickó.

-          Megkérte a kezemet, de én nemet mondtam. Megvádoltam, hogy…összejátszik Jeannal, és ők rabolták el Maryt. Erre bedühödött és mindent tagadott – válaszolta halkan, pedig legszívesebben nem beszélt volna a történtekről.

-          Lehet, hogy ezt nem kellett volna. Igen – gondolkodott el – kifejezetten rossz ötlet volt. Most már sokkal óvatosabbak lesznek, és lehet, mindent kezdhetünk előröl. De hogy jutott ez az őrült ötlet az eszedbe? – miközben ezeket mondta, gyengéden simogatta a lány arcát. Nem szól semmit csak magához húzta Roxánát. Ajkával óvatos csókokat lehelt a pofon után kivörösödött bőrre. A lányból halk sóhaj fakadt miközben szorosan a férfihez bújt. Patrik erre ölébe kapta és az ágyhoz vitte. Lefektette az ágyra és mellé bújt. Szorosan ölelte Roxánát, ki mindent feledve hozzásimult. Lassan engedett a feszültésége és Patrik ölelő karjaiban álomba merült.

A megfigyelők nem számítottak Patrik megjelenésére. Nem értették hogyan került ide, mikor a férfit figyelő társuk egy perce még azt jelentette, hogy otthon van.

Pedig mindössze az történt, míg a megfigyelő könnyített magán, ő beszállt a ház háta mögött hagyott kocsijába, és elhajtott.

Ahogy elnézték, miként töri be az ajtót Patrik és ront be a házba, tudták valami gáz van. Mikor Cedrik nem sokkal Patrik megérkezése után vérző orral, sántikálva az autójához rohant, nem tudták mit is tegyenek, most melyik férfit is figyeljék. Végül úgy döntöttek Cedrik után mennek. Valószínűleg a másik megfigyelt célszemély sokáig itt marad, addig lesz ideje ideérni a megfigyelőjének a háza elől. Letolni pedig utána is ráérnek.

Amikor Roxána később felébredt Patrikot kereste maga mellett, de a férfi már nem volt ott. Élvezettel szívta be a férfi arcszeszének illatát. Csalódott volt, azt hitte együtt ébrednek fel, szerette volna megköszönni a férfi kedvességét, valahogy viszonozni. Megijed, mert a konyhából csörömpölést hallott. Azt hitte Cedrik jött vissza. Felkelt és a konyhába sietett.

Patrik ott ült az asztalnál, előtte egy mogyorókrémes üveg, amiből éppen a maradékot nyalogatta ki. Amikor a lány belépett, felnézett, pajkosan elmosolyodott, majd az üvegre mutatva azt kérdezte:

-          Csak ezzel az egy üveggel találtam. Nincs több? – majd komolyabban folytatta, miközben egyetlen hatalmas lépéssel a lány előtt termett – Hogy érzed magad kicsim?

-          Sokkal jobban, hála neked – válaszolta, miközben sugárzó mosollyal jutalmazta meg a férfit. Patrik köszönetképpen egy kis puszit adott a lány arcán még halványan látszó ütésnyomra.

-          Éhes vagy – kérdezte Roxána a kiürült mogyorókrémes üvegre pillantva, majd mikor Patrik igen mondott, elindult a hűtő felé.

-          Ne, majd én – kapta le Patrik és a közelben álló székre ültette – Te mit ennél szívesen?

Mielőtt választ kapott volna, megszólalt a telefon.

-          Roxána Gilbert.

-          Jó napot. Robert Martin hadnagy vagyok. Mr. O’Neillt keresem.

-          Egy pillanat, szólok neki.

-          Patrik, téged keresnek. Matrin hadnagy az.

Patrik mérgesen bújt ki a hűtőszekrényből, s morcosan dohogott magában, midőn hasznos élelemszerzési kutatásában zavarták meg. Miközben átvette a telefont azon gondolkodott, mi lehet ilyen sürgős a hadnagynak.

-          Itt O’Neill. Mit akar hadnagy?

-          Fontos dologról szeretnék magával beszélni.

-          Mi lenne az?

-          Ez nem telefontéma. Mi lenne, ha találkoznánk Jim gyorsbüféjében háromkor?

-          Ott leszek – válaszolta, majd lerakta a telefont.

Patrik sokáig távolba meredt a beszélgetés után. Ugyan mit akarhat a hadnagy. Minden porcikája azt súgta, hogy Robert többet tud a Miller gyerek elrablásának körülményeiről, mint ahogy ők ezt feltételezik. Valószínűleg kíváncsi, hogy ők meddig jutottak a nyomozással.

Gondolataiból Roxána szavai zökkentették ki.

-          Patrik, mi történt?

-          Semmi. Ne haragudj. Most el kell mennem.

-          Várj! – kiáltott utána a lány – mondanom kell valami fontosat. A tóparton az a lövöldözés.

-          Igen, mi van vele?

-          A férfi, kit lelőttél. Ismertem. Cedrik biztonsági főnöke volt. A neve Richard Johnson.

-          A jó… - kezdte el a férfi majd egy futó csókot lehelt a lány arcára, és elrobogott.

Amikor megérkezett a gyorsbüfébe, a hadnagyot már ott találta. Robert a maga mellett álló üres székre mutatott, és hellyel kínálta Patrikot.

-          Mit akar hadnagy? – kérdezte Patrik minden bevezető nélkül.

-          Szeretném, ha megnézné ezeket – válaszolta, miközben egy borítékot hajított az asztalra.

Patrik kézbe vette a borítékot, majd belekukkantott. Különböző íratok voltak benne. Kivette azokat, majd belelapozott. Azokat az iratokat tartotta a kezébe, mi Roxána apjának az ügyét tartalmazták.

-          Hogy kerültek ezek magához? – kérdezte haragosan, pedig nagyon is tudta mi lesz a válasz.

-          Megvannak a magam forrásai, ne higgye, hogy csak magának vannak jó informátorai. Mindig is kíváncsi voltam hova tudta eltüntetni a Gilbert papát. Most már tudom. Szép kis kalamajkát csaptak akkor. Pedig mindent elkövettem, hogy én találjam meg a bűnösöket. De maga megelőzött és…

-          Térjen rá a lényegre! – vágott a szavába Patrik.

-          Szóval. Nem akarom, hogy megint maga arassa le a dicsőséget. Én akarom a kis Maryt megtalálni. Vagyis maga megtalálja nekem, én pedig diadalmaskodom. Persze ebből magának is lesz egy kis haszna.

-          Tényleg! És micsoda hasznom?

-          Megmondom ki ölte meg a feleségét. Mert ugye egy pillanatig sem hitte el ugye, hogy véletlenül halt meg a tűzharcban?

-          Maga nyomorult féreg! Nem, nem hittem, hogy véletlenül halt meg. De tudom ki miatt. Már most elkezdhet imádkozni az életéért. Ugye ért engem hadnagy?

-          Fenyegetni merészel? Lecsukatom!

-          Azt hiszem ezzel magának ártana a legtöbbet. Nem gondolja? – kérdezte Patrik, majd a választ meg sem várva faképnél hagyta Robertet.

Patrik nagyon dühös volt. Legszívesebben jól behúzott volna a hadnagynak. Nagyon jól tudta, hogy a Robertnek köze van egyes korrupciós botrányokhoz, de olyan befolyásos barátja van, hogy nem lehet rá bizonyítani semmit. De ha ezt a barátot valaki félreállítaná….

Na igen. Sajnos az előző akció is csődöt mondott. Véletlenül senki nem akart tanúskodni, és sajnos a felesége és gyermeke lett áldozata ennek a harcnak. Nagyon is tudta ki lövette le a feleségét. Kinek a keze van benne, és most a legjobb úton halad, hogy végre a bűnösök elnyerjék a büntetésüket.

 Mivel ma engedik haza Billyt a korházból, arra vette az irányt. Éppen leállította a korház parkolójában a motort, mikor megszólalt a telefonja.

-          Patrik O’Neill.

-          Gilbert vagyok – szólalt meg a jól ismert hang – beszélnünk kellene.

-          Mikor és hol?

-          Megvan még a repülőd?

-          Igen.

-          Akkor nálam. Két óra múlva – válaszolta, majd bontotta a vonalat.

 Még mielőtt elindult volna felszaladt barátjához, de közölték vele, hogy már kiengedték. Ezután Patrik egyenesen a repülőtérre hajtott.

8. fejezet

Patriknak élete volt a repülés. Mielőtt belépett volna a rendőrséghez, pilóta volt egy légitársaságnál. Mindig is büszke volt magára, hogy eddig eljutott. Szinte a nulláról kezdte, neki nem voltak befolyásos barátai, kik támogatták volna.

 A katonai egyetem elvégzése után csak vadászgépeken repült, de nem igazán szerette, ezért földi szolgálatba kérte magát. Míg egyszer megtörtént a csoda, s behívták az ország legnagyobb légitársaságához elbeszélgetésre. Onnan már mindent ment, mint a karikacsapás. Hamarosan egy Boeing kapitányi székében találta magát.

 A feleségét Lindát is itt ismerte meg. Stewardess volt az ő járatain. Egy pillantásra egymásba szerettek. Ismeretségük után egy évre már meg is tartották az esküvőt. Mikor Linda terhes lett, és megszületett a kis Erik, a feleségét megviselték az állandó távollétek. Patrik nem tudta úgy beosztani az idejét, hogy több időt töltsön velük, mint a levegőben. Ezért otthagyta a légitársaságot és beállt rendőrnek. Nem mintha ez tetszett volna a feleségének. Azonban amikor csak tudott repült. Vett magának egy kis Cessnát. Most is arra készült, hogy a levegőbe emelkedjen és megtegye a másfél órás utat a találkozóig.

Mielőtt felszállt volna, elvégezte a szükséges ellenőrzéseket a gépen. Miután megkapta az utasításokat a toronytól, levegőbe emelkedett. Útja során elgyönyörködött az alatta elterülő tájban. Élvezte a farmokon, a repülő zajára megriadt és rohanó állatok látványát. Visszagondolt azokra az időkre, amikor nagy gépeken repült. Mennyire más volt az. Sokkal jobban szeretett kis gépeken repülni, de most visszagondolva nem biztos, hogy még egyszer feladná a nehezen megvalósult álmát Linda kedvéért. Majd Roxánára terelődött a gondolata. Az ügy lezárása után szeretné még jobb megismerni. Eszébe jutott a lány ragyogó mosolya, gyengéd pillantása; izmos, mégis törékeny teste. Ha rágondolt miként simult hozzá még mindig bizsergett a bőre, ahol egymáshoz értek. Igen, ő az a nő, akiért bármit megtenne.

 Mikor leszállt a kis poros magánrepülőtéren már vártak rá. A fekete Limuzin ajtajában egy fekete öltönyös alak állt. Patrik azon csodálkozott, hogy nem sül meg a férfi ebben az iszonyatos hőségben. Mikor a kocsihoz ért a férfi kinyitotta az ajtót, ő pedig beszállt. A kocsiban kellemes hűvös fogadta.

-         Hello Patrik, örülök, hogy újra látlak – üdvözölte a kocsiban ülő ember.

-         Hello John – mosolyodott el Patrik –, rég nem láttak.

-         Bizony, annak már három éve. Mi történt veled azóta? – érdeklődött apáskodó hangon a férfi.

-         Nem sok jó. Az ügy lezárása után kiléptem a rendőrségtől, de ezt te is tudod. Létrehoztam a magánnyomozó irodát, majd belevetettem magam a munkába. Olykor-olykor még besegítek a volt kollégáknak. De mesélj, szerintem nem azért hívattál ide, mert kedved szottyan érzelgősen elbeszélgetni a múltról.

-         Tényleg nem. De tudhatod, azóta is érdekel, mi történik veled.

-         Igen, tudom. A lányodnak dolgozom – váltott hirtelen témát Patrik.

-         Én ajánlottalak neki.

Patrik elképedt. Ezt nem hittel volna. Ezek szerint Roxána mindent tud a múlt eseményeiről?

-         Elmondtad neki mi történt? – kérdezte a férfitől.

-         Nem. Csak annyit tud, hogy meg akartak ölni, és te segítettél nekem. Nem tud semmit az előzményekről, és nem is szeretném. Persze addig, amíg én máshogy nem gondolom.

-         Értelek. Tudod kicsoda valójában a lányod főnöke?

-         Nem. Őszintén még csak fényképről láttam. Nem mehettünk el Juliaval Karen esküvőjére. Elvégre én halott vagyok – nevette el magát az idősebb férfi - -Azonban ismerősnek tűnt valahonnan.

-         Persze, hogy ismerős. Akit mindenki Jean Millerként ismer nem más, mint…

-         Mr. Gilbert. Telefonon keresik – szólt be a kocsiba a kint álló biztonsági ember.

-         Megmondtam, hogy ne zavarjanak – parancsolta John.

-         A lánya az. Azt mondja fontos.

-         Jó. Adja azt a telefont.

-         Szerbusz kislányom. Mi ilyen fontos? – kérdezte a lányától.

Patrik nem értette, miről beszél az apjának Roxána. Hallotta a lány gyengéd, de mégis határozott hangját. Melegség öntötte el. Féltette ezt a lányt. Rá kell vennie az apját, hogy egy időre tüntesse el. Az lesz a legjobb megoldás számára, és persze az én számomra is. – Patrik eddig jutott a gondolataiban, mire John befejezte a beszélgetést.

-         Szóval Patrik - fordult a férfi felé –, azért hívtalak ide, mert meg szeretnélek kérni, nagyon vigyáz az én kislányomra. Nagy zűrbe keveredett, miből csak te tudod kirángatni. Azért is küldtem tehozzád.

-         Szerintem, az lenne a legjobb, ha egy időre eltüntetnénk Roxánát.

-         Azt hiszed én ezt nem próbáltam meg! Csökönyös egy teremtés. Nem is tudom kire ütött – mosolyodott el John. De félbeszakadt egy mondatod, mikor telefonon kerestek. Kicsoda is ez a fickó?

-         Elég, ha annyit mondok, hogy a maffia egyik kulcsfigurája. Cedrik, ki elég furcsán kérte meg a lányod kezét, egy volt munkatársam még a régi időkből. Amúgy tudod mit művel a kislányod? Bár nem hiszem, hogy ezt elmesélte volna neked. Szóval miután kikosarazta Cedriket nekitámadt, hogy összejátszik Jeannal és együtt rabolták el Maryt .

-         Szóval bajban van Roxána – állapította meg John.

-         Inkább én azt mondanám, nagyon nagy bajban. Beletenyerelt a közepébe. Mellesleg azzal Miller sem számolt, hogy elrabolják a lányát. Szerintem vele akarják zsarolni.

-         De mire? Fegyver, kábítószer? – kérdezte John. – Már megint ez a régi ügy. Millert nem ismertem a régi időkben. Úgy látszik a banda nagy részének lebukása után vette át a hatalmat.

-         Igen. Ő az új keresztapa. Ezt viszont eddig senkinek sem sikerült rá bizonyítani.

-         Jól van fiam. Én megbízom benned. Tégy meg mindent, hogy a lányom ne kerüljön még nagyobb bajba. Én is megpróbálok utánajárni egy-két dolognak. És a lányom fejével is újra beszélek, de nem ígérek semmit.

-         Ok. Viszlát John. Vigyázz magadra – köszönt el Patrik a férfitől, majd elindult hazafelé.

Miután Patrik beért az irodájába az első dolga volt Roxánat felhívni. Hallgatta, amint a telefon már a tizediket kicsengésnél tart. Miután itt nem járt szerencsével, eldöntötte, felhívja Jean Millert. Ideje egy kicsit elbeszélgetnie vele.

Fél órán belül már Miller belvárosi irodájában ült. Az iroda berendezése jó ízlésre vallott. A fa padlózatot vastag perzsaszőnyeg fedte. A ülőbútorok fekete bőrből készültek, az asztal pedig erős tölgyfából. Falon eredeti Picasso lógott.

Jean Miller már nem volt fiatal, de még mindig jól tartotta magát. Úgy az ötvenes évei elején járhatott. Mikor Patrik megérkezett egyenesen az irodájába vezetette és hellyel kínálta.

-         Miben állhatok a rendelkezésére nyomozó úr? – kérdezte Patrikot.

-         Nagyon jól tudja, hogy már nem dolgozom a rendőrségen – felelte Patrik.

-         Igen, tudom. De nekem mindig is nyomozó úr marad. Amúgy most is az, csak éppen magánnyomozó.

-         A lánya miatt jöttem – kezdett bele Patrik, de nem fejezhette be, mert Jean közbevágott.

-         Tudtam, hogy fel fog keresni. Biztosra vettem, hogy Roxána magához fordul segítségért. Vagyis John Gilbert magát fogja neki javasolni.

-         Gilbert halott – felelt neki Patrik.

-         Ugyan már, nem gondolja, hogy bedőltem annak a kis trükknek. Nagyon is tudom, hogy életben van. De hagyjuk Johnt. Beszéljünk inkább a lányomról. A rendőrség azt feltételezi, közöm van a saját lányom elrablásához. Gondolom, maga is ezt gondolja. Várjon – emelte fel a kezét, mikor Patrik közbe akart szólni – előre megmondom, nincs közöm hozzá. Magam is szeretném kideríteni ki tehette, és miért. Sajnos az embereim nem sok minden tudtak meg.

-         Nem a régi időkből keresendő a tettes Mr. Clemensa?

-         Ugyan Patrik. Már régen visszavonultam. Mikor elvettem Karent felhagytam az üzleteléssel. Már semmi közöm a maffiához. Nevet változtattam, tisztességes üzletember lett belőlem.

-         Na persze – horkantott Patrik, és egy szavát sem hitte el Jeannak. – Azért szeretnék megtudni pár dolgot azokról a régi időkről.

Mikor közel egy órás beszélgetés után Patrik elhagyta az irodát nagyon elégedett volt. Azért mégsem szakította meg a kapcsolatait Miller a maffiával.

Eldöntötte felkeres néhány régi ismerősét. Azonban erre nem került sor egy fontos telefonhívás miatt.

9. fejezet

Patrik őrült tempóban száguldott a Grand Hotelhez. Mivel a telefonáló szerint Billy élete függ tőle, nem sokat törődött a biztonságával. Arra egyáltalán nem gondolt, hogy esetleg csapda is lehet ez a telefonhívás.

Billyt öt éve a felsége halálát követő nyomozás során ismerte meg. Billy akkor még az ellenkező oldalon állt; vagyis bűnöző volt. Az alvilág vezetőjének – a hírhedt Keresztapának volt a testőre. A banda felszámolásában, és utána is Patrik sok segítséget kapott a férfitől. Furcsa, de összebarátkoztak. Patrik szerzett neki új igazolványokat, és a régi Billy egyszerűen eltűnt. Azóta a két férfi elválaszthatatlan.

Mikor odaért a hotelhez alaposan végigpásztázta a telepet. Felfigyelt egy férfire, aki meglehetősen idegesen viselkedett. Patrik kiszállt az autójából, és elindult a férfi felé. Amikor az észrevette, egy kis mellékutca felé vette az irányt. Patrik lassan követte a férfit. Hirtelen az idegen megállt, bevárta Patrikot, majd berántotta magával egy kapuljba.

-         Örülök, hogy ilyen gyorsan ideért. Ezeket a barátja küldi. Üzeni, hogy ne nagyon keresse, mert figyelik, mégpedig a hadnagy – ezzel sarkon fordult és elrohant.

Patrik belelesett a borítékba, mit a férfitől kapott. Nem akart sokáig itt az utcán tartózkodni, ezért gyorsan kabátja belső zsebébe süllyesztette. Kilesett az utcára. Mivel semmi gyanúsát nem tapasztalt elindult.

Otthon tüzetesebben át tudta vizsgálni a boríték tartalmát. Annak az épületnek a tüzetes leírása volt benne, ahol szerinte Maryt tartották fogva. Billy megszerezte az épület alaprajzát is.

Patrik hosszasan nézte a térképet, miközben fejében egyre jobban kirajzolódott hogyan is szöktessék meg a kislányt. Mikor már semmi kivetnivalót nem talált tervében a telefonért nyúlt. Haverjai egy félórán belül nála voltak.

Csapat a nappaliban helyezkedett el. Ezek a férfiak Patrik régi munkatársai voltak, még a múltjából. Mikor végignézett ezeken a markáns arcokon eszébe jutott milyen jó is volt velük együtt dolgozni, szórakozni, na és persze csajozni.

A többiek is hiányolták Billyt, de sajnos nem tudott róla senki semmit. Sejtették, hogy Martin hadnagy keze lehet a dologban. Nem féltették, hiszen ő volt közöttük a kaméleon. Mindig át tudott alakulni úgy, hogy még a barátai sem ismertek rá. Így, nem is sokat beszéltek róla, inkább az előttük lévő feladatra koncentráltak.

-         Figyeljetek jól – kezdett bele Patrik a mondókájába – az előzményeket már elmondtam a nyomozás folyamán. Maryt ezen a farmon tartják fogva – mutatott térkép egy pontjára – Billy megszerezte a ház alaprajzát. Elkészítettem egy tervet, szeretném, ha meghallgatnátok. Utána pedig javaslatokat kérek.

Egy óra múlva kész voltak a tervvel. A támadást éjszaka 2 órára tervezték, mikor már mindenkit elnyom az álom. Patrik úgy tervezte, addig elintéz pár dolgot. A fiúkat otthagyta a nappaliban, azzal a feltétellel, hogy nem szedik szét a házat, míg ő haza nem jön.

Roxánának nagyon hiányzott Patrik. Igaz nem is olyan rég látta utoljára, mégis úgy érezte, mintha már napok múltak volna el a találkozásuk óta. Ránézett az órájára. Este 8. Készített magának egy bögre forró teát. Leült kedvenc foteljába maga alá húzta a lábát, és újra elképzelte milyen jóleső érzés volt mikor Patrik a karjaiban tartotta.

Lecsukta a szemét, mire megjelent képzeletében a férfi arca. Látta amint nevet, és ilyenkor a szája szegletében megjelennek azok a huncut kis ráncok. És a szeme, gyönyörű sötét barna. Képzeletében lassan közelített a férfi ajka az övéhez, igen most meg fogja csókolni. De mi ez a hang!

Roxána felébredt az álmodozásból. A csengő, valaki nagyon kitartó. Sietve ment ajtót nyitni azt remélve, hogy Patrik lesz az. Legnagyobb bosszúságára Mrs. Forrester állt az ajtóban.

-         Remélem nem zavarok kedveském – szólt mézes-mázos hangon, – éppen erre jártam, gondoltam benézek, talán itt találom azt a kedves fiatalembert.

Roxána mosolyt erőltetett az arcára, és kedvesen megszólalt:

-         Sajnálom Davina, de csalódást kell okoznom. Sajnos nincs itt.

-         Ó, de kár. Csak nem szakítottatok? – kérdezte, holott Roxána jó néhányszor elmondta neki, hogy Patrik nem a kedvese. Ők csak barátok. Mert ugye, mégsem mondhatja meg neki az igazat. – Pedig milyen kedves fiatalembert volt. – csacsogott tovább – És az a mosoly. Tudod kedvesem, mióta az én Raulom meghalt, senki sem mosolygott rám ilyen szépen.

Roxána tudta, milyen sokat jelentett Davinának a férje, ezért nem szólt bele az áradozásba, azonban valami mégis kiülhetett az arcára, mert Mrs. Forrester bocsánatkérően legyintett.

-         Tudom kedvesem, hogy sokat beszélek, de hát ilyen a természetem. Megyek is, mert látom, nagyon türelmetlen vagy. Bizony, mikor még én is fiatal voltam…

Davina szívesen folytatta volna a mondókáját, ha Patrik félbe nem szakítja, ki ebben a pillanatban érkezett meg:

-         Bocsásson meg Davina, ha félbeszakítom, de szeretném Roxánát egy percre elrabolni.

-         Tudom én, hogy miről van itt szó, én is voltam fiatal – szólt huncutul, s kacsintott egyet.

A lány, ahogy végignézett a férfin, arra a megállapításra jutott, hogy Patrik nem lehet valami fényes kedvében, mert egyáltalán nem reagált a vén hárpia megjegyzésére.

Patrik betolta Roxánát a házba.

-         Figyelj ide jól – szólt komolyan – Ma kiszabadítjuk Maryt. Ne szólj közbe – emelte fel a kezét Patrik tiltakozásul, mikor Roxána közbe akart szólni. – Lehet, hogy pár napig nem fogok jelentkezni. Az első feladatom lesz Mary biztonságba helyezése. Utána eljövök érted is. Elduglak titeket addig valahová, míg ez az ügy meg nem oldódik.

-         Szeretnék veletek menni – kérte Roxána a férfit.

-         Nem, nem lehet. Nagyon veszélyes, és nem szeretném, ha valami bajod történne.

-         Akkor szeretném, ha ezt magaddal vinnéd – mondta Roxána, miközben a hálószobájába ment. Ott kivett a fiókból egy vékony aranyláncot, min egy négylevelű lóherét ábrázoló medál csüngött – Az apámé volt. Neki mindig szerencsét hozott.

Roxána belecsúsztatta a férfi tenyerébe a láncot, majd rázárta az újait.

-         Köszönöm – suttogta Patrik.

A lány megborzongott ettől a halk, de rekedtes hangtól. Felnézett a férfi szemébe. Mikor meglátta a pillantását, szédülés fogta el. Szinte elveszett a férfi tekintetének varázsába.

Patrik lassan lehajolt. Először gyengéden végigpuszilta a lány ajkát, majd mikor az engedelmesen szétnyílt, csókja mohóvá és követelőzővé vált. Nyelve behatolt a szájába végigkutatva minden zugot.

Egy szempillantás alatt átcsapott Roxánára is a férfiben tomboló szenvedély, szíve a torkában dobogott. A férfi a karjában tartotta, erősen magához szorította. Roxána teste minden egyes mozdulatra izgatottan válaszolt. Elsüllyedt körülötte a világ. Belekapaszkodott Patrik vállába, érezte, hogy a férfi izmai megfeszülnek az ing alatt.

Patrik felnyögött. Felsőtestét a lány melléhez, csípőjét a csípőjéhez szorította.

Szívük vadul lüktetett, egymás érintésére testük ízére, szenvedélyük tüzére vágytak.

-         Roxána… - suttogta rekedten – Nem hagyom, hogy bármi bajod történjen.

-         Nem is… - Patrik nem hagyta végigmondani, újra a szájára tapadt.

Magához szorította, s Roxána beleremegett, megérezvén mennyire kívánja őt a férfi.

Patrik felegyenesedett, szemét lehunyta, és zihálva lélegzett. Végigsimogatta Roxána hátát, karcsú derekát s alatta az oly hevesen kívánt gömbölyű, nőies formákat. Teljes erővel a csípőjéhez szorította a lányt.

-         Roxána, mit teszel velem? Teljesen megőrjítesz – suttogta az izgalomtól rekedten. – Most pedig nem szabad elvesztenem az eszemet. Majd, ha minden rendben lesz. – lehelte a lány bőrébe, miközben belecsókolt a nyakába.

Felemelte a fejét, és a lányra nézett. Tekintetében szenvedély és eltökéltség lobogott. Két karját lassan a falnak támasztotta. A lány közéjük szorult. Sokáig álltak így, egymás szemébe mélyedve, egymás lelkéig hatolva. Aztán a férfi felegyenesedett.

-         Csomagolj össze pár holmit, velem jössz a lakásomra. Ott nagyobb biztonságba leszel, míg mi nem végzünk.

Roxána gyorsan bedobált pár holmit a táskájában, majd a férfi után indult. Az ajtóból még egyszer visszanézett. Nem tudhatta, mikor jön haza.

Patrik lakásában már útra készen álltak a többiek. Gyors bemutatkozás után a kocsikhoz indultak.

Patrik lehajolt, még egyszer forrón megcsókolta Roxánát, majd a többiek után sietett.

A lány sokáig nézett az elsiető férfi után. Leült az ágy szélére, végiggondolta a történteket. Még mindig magán érezte Patrik kezének érintését, érezte szenvedélyes csókja nyomát. Végigsimított csóktól megduzzadt ajkán. Elmosolyodott. Szerelmes volt, mint még soha. Nem tudta eldönteni, a férfit csak a szenvedély vezérli, vagy ő is szereti.

10. fejezet

Két kocsival indultak útnak. Patrik vezette a maga fekete terepjáróját, másikat Tom, a helyettes parancsnok, vagyis ahogy maguk között nevezték.

Lassan elérkeztek a farmhoz. Elhajtottak előtte, majd a bejárattól egy kicsit távolabb megálltak. Patrik előrement. Óvatosan lopakodott a házhoz. Síri csend fogadta, a házban teljes sötétség uralkodott. Körbejárta az épületet. Sehol nem állt egy őrszem sem. Ezt nagyon gyanúsnak találta. A ház garázs ajtaja nem volt kulcsra zárva, a bejárati ajtó szintén nyitva volt. Minden érzéke veszélyre figyelmeztetett. Tudta itt egyedül nem sokat tehet, így hát beleszólt az adóvevőbe:

-         Jöhettek.

Pár percen belül a társai is csatlakoztak hozzá. A kis csapat kettévált. Egyik csoport Tom vezetésével a hátsó ajtóhoz ment. Patrikék az első ajtóhoz indultak el.

A földszinten semmi érdekes dolgot sem találtak. Arról viszont megbizonyosodtak, hogy vannak a házban. A konyhában pizzás dobozokat találtak egy kis maradékkal együtt. A csapat a nappaliban találkozott össze. Patrik intett a kezével, hogy maradjanak lent. Ők elindultak felfelé a lépcsőn.

Patrik vette észre először a lépcső végénél leselkedő férfit. Egyenesen rászegezte a pisztolyát. Mielőtt azonban elsüthette volna Patrik megelőzte. A férfi holtan rogyott össze. Patrik golyója egyenesen a homloka közepébe fúródott. Ekkor dulakodás zaját hallották meg. Valaki felsikított. Elindultak a hang irányába. A folyosón senkivel nem találkoztak. Az utolsó szobába belesve Maryt látták meg egy székhez kötözve. A kislány arcán a félelem tükröződött, s minduntalan a szoba sarkába tekintett. Patrikék tudták, hogy ott valakinek lennie kell. Egyetlen kézmozdulattal megértették egymást. Villámgyors mozdulatok következtek, a sarokban álló férfi fel sem fogta a történteket. A mikor magához tért a ház tele volt rendőrökkel. A kislányt sehol sem látta.

Pedig mindössze annyi történt, hogy a férfi véletlenül túl az ajtó mögé állt, és így az rátaláltatott vágódni. Mindezt még megtetőzte egy alapos fejbevágás is.

Útban hazafelé Patrik felhívta Roxánát. Mikor megbizonyosodott arról, hogy a lánnyal minden rendben, végre elkezdett megnyugodni. Teljesen nyugodt azonban csak akkor lett, mikor Tom csapata megérkezett Roxánával a repülőtérre. Patrik már ott várt rá indulásra készen álló repülőben. Mary a hátsó ülésen békésen aludt.

Mielőtt felszálltak volna a csapat még egy kis megbeszélést tartott. Az biztos volt, hogy az elkövetkező napokban egyikük sem lesz megtalálható a városban. Mindegyiküknek most fog akadni valami sürgős elintéznivalója.

Patrik besegítette Roxánát a gépbe. Berakta a csomagokat, majd maga is beszállt. Nem beszélgettek egymással. Észak felől vihar közelgett. Roxána abban reménykedett, hogy nem arra fognak menni.

Igazság szerint nem félt a repüléstől, de valahogy nem érezte magát jól a gépen. Eddig kisgépen mindössze kétszer repült. Az utazások csodálatosak voltak, élvezte, mikor a táj elsuhan alatta, a szántóföldek tagoltságát, a házak makett nagyságát. Csak ne kellene fordulni a géppel, ne lennének széllökések. Akkor a gyomra eléggé liftezett.

Igyekezett kényelmesen elhelyezkedni a hátsó ülésen. Mary mikor felébredt és maga mellett látta Roxánát nagyon megörült neki. Boldogan fészkelte be magát az ölébe. A lány átölelte a kislányt, ki nyomban elaludt.

Közben lassan felszálltak. Mikor kinézett az ablakon, már csak az elsuhanó fényeket látta maga alatt. Lassan azonban teljesen sötét lett a földön. A viharfelhőket magától jobbra látta. Oldalról ránézett a férfire. Látta rajta mennyire fáradt. A szeme körül a ráncok elmélyültek. Száját szorosan összeszorította, szinte vékony vonallá vált. Most felemelte a kezét, megdörzsölte a szemeit. Hirtelen hátranézett a válla felett. Észrevette, hogy a lány figyeli. Gyengéden elmosolyodott.

-         Most már nem kell félnetek. Elviszlek titeket egy biztonságos helyre.

-         Mi történt az éjjel? – kérdezte érdeklődve a lány.

Patrik sokáig hallgatott. A csendet csak a motor zúgása törte meg. Roxána már azt hitte Patrik nem fog neki válaszolni, mikor halkan megszólalt:

-         Arról neked nem kell tudnod. Elégedj meg annyival, hogy Mary kiszabadult és én elviszlek titeket messzire innen.

-         Ölnötök kellett – suttogta halkan Roxána.

-         Mondtam már – csattan fel Patrik –, nem kell neked erről tudnod. Jobb lesz az úgy – folytatta halkabban – Most próbálj meg aludni, mielőtt leszállunk felébresztelek.

Mikor Patrik felköltötte Roxánát, már hajnalodott. A keleti égbolton lassan felfelé kúszott a nap. Mary már vidáman csacsogott Patrikkal.

-         Leszállunk – közölte a férfi. – Innen majd kocsival megyünk tovább.

Patrik lassan megkezdte a leszállást. Egyre lejjebb ereszkedett, míg végül a kerekek érintették a földet. A kisgép döcögve gurult a leszállópályán, majd a hangárok elé kanyarodott. Már ott állt egy kis terepjáró. Csomagokat átrakták a kocsiba. Patrik elintézte a gép tárolását. Meghagyta, tartsák mindig készenlétben, mert bármikor szüksége lehet rá. Roxána látta amint egy vastag borítékot nyújt át egy embernek, ki cserébe sokat sejtően vigyorgott, bólogatott.

Majd Patrik beszállt az autóba, gázt adott. Elindultak a lány számára ismeretlen végcél felé. Nem tehetett mást, mint megbízni Patrikban, ki nem árulta el mi is történt az éjszaka, miért is kell elmenni olyan gyorsan a városból. Remélte, ha megérkeznek mindenre választ kap.

11. fejezet

Patrik a repülőtértől úgy egy órányira lévő faluba vitte őket. Mindössze annyi időre állt meg a faluban, míg bevásárolt. Roxánáékat nem hagyta kiszállni az autóból. A falu felett hatalmas erdőség terült el, mintegy körülölelve a kis települést. Patrik az erdőszélén lévő kisházhoz hajtott.

Mikor behurcolkodtak Roxána Maryvel felfedezőútra indult. Szeretett volna a kislánnyal elbeszélgetni. Felsétáltak a ház mögötti dombra, ahol egy rét terült el. Ott leültek az erdő szélén egy kidűlt fatörzsre. Mindketten a nap felé tartották arcukat, és hallgatták a békés csendet, mit csak a madarak csiripelése tört meg.

-          Mary – kezdett bele lassan Roxána – szeretnék tőled kérdezni valamit.

-          Ugye azt, hogy nem bántottak e? – fordult felé a kislány.

Mikor Roxána némán intett a fejével, Mary válaszolt.

-         Nem. Mikor Patrikék este megérkeztek akkor kötöztek oda a székhez, hogy a kavarodásban el ne szökjek, vagy valami bajom ne történjen. Vagyis ezt mondta nekem az a néni.

-         Milyen néni – csodálkozott el Roxána, mert Patrik csak két férfit említett meg, mikor nagy nehezen sikerült valamit kicsikarni belőle az este történtekről.

-         Mindennap megjelent ott egy néni, ki nagyon kedves volt. Játszott is velem. Ővele mentem ki sétálni is. 

-         Hogy nézett ki az a nő?

-         A haja már őszült. És kontyot viselt. Olyan nagymamás volt. Mindig mosolygott és sokat beszélt. Davina néninek kellett szólítani.

-         Micsoda! – ugrott fel Roxána – Gyere, most visszamegyünk a házhoz.

Roxánában erős gyanú támadt fel, nem e az ő szomszédja az a bizonyos Davina néni. A személyleírás ráillett. 

-       Patrik, Patrik! – kiabálta, mikor a házhoz közeledtek.

A férfi fegyverrel a kezében rohant ki a házból. Mikor meglátta, hogy nem fenyegeti őket semmi veszély, a hóna alatt lévő tokba tűzte.

-         Patrik! Valami iszonyatos gyanúm támadt. Davina is benne van – hadarta elfulladva a lány.

-         Tudom – válaszolta Patrik a lány legnagyobb elképedésére. Ő a főnököd első feleségének nővére. Egyáltalán nem öreg, nagyon is csínos. De el kellett maszkíroznia magát, hogy a közeledbe férkőzzön.

-         És ezt te csak most mondod – kiáltotta Roxána, majd ököllel a férfi mellkasának esett, és elkezdte azt püfölni. – Te hagytad, hogy mellettem lakjon, bejárjon hozzám. És mellé még jópofáskodtál is vele.

Patrik lefogta a kezeit. Magához húzta, átölelte. Gyengéden, megnyugtatóan elkezdte simogatni a hátát.

-         Gyere, egyél valamit. Utána majd beszélgetünk – mondta miközben a ház felé tolta.

Az ebéd csöndjét csak Mary boldog csacsogása törte meg, ki semmit nem vett észre a két felnőtt között érződő feszültségből. Ebéd után Mary elvonult a számára kijelölt szobába. Roxána is, hogy ne kelljen a férfival beszélgetnie, szintén behúzódott a szobájába. Egész délután nem került elő.

 Később Patrik Maryvel bejárta az egész környéket. Roxánának nem szólt. Érezte, a lány kerüli őt. Mikor még este vacsora helyett is a szobájában kuksolt, Patrik minden kopogtatás nélkül berontott.

Roxánát az ablakpárkányon ülve találta. Lábát felhúzta, kezével átkarolta. Fejét a térdére hajtotta.

Patrik megállt a szoba közepén. Elpárolgott minden haragja. Most jött rá, hogy a lány erős egyénisége mögött, mit mindig is mutatott, valójában egy gyengédségre vágyó nő rejtőzik. Lassan odament hozzá. Nem szólt semmit, csak felkapta az ölébe. Odavitte az ágyhoz, gyengéden ráfektette, majd maga is mellé feküdt.

Szavak nélkül is megértették egymást. Mindketten gyengédségre vágytak. Roxána odaadóan simult a férfi karjaiba. Fejét mellkasára hajtotta, karjával szorosan átölelte. Majd mielőtt észbe kapott volna mit is cselekszik, gyengéd csókot lehelt a férfi arcára.

Patrik érezte, itt az alkalom, hogy elmondja, mennyire szereti, de nem tudta hogyan is kezdjen bele. Félt, hogy Roxána megrémül, ha bevallaná neki az érzéseit. Még soha nem érezte magát ilyen furcsán. Félt. Igen félt a csalódástól, a visszautasítástól. De leginkább saját érzéseitől. Ezért a beszéd helyett inkább viszonozta a lány gyengéd csókját.

Ajkával végigsimította arcát, belecsókolt a fülébe. Megcirógatta szájával a száját. Gyöngéd, puha csókot lehelt rá, minden sürgetés nélkül.  A lány megremegett.

-          Fázol?

Roxána nemet intett. Kintről hűs levegő áramlott be, de Patrik keze olyan meleg, olyan gyöngéd…

     Kezét most becsúsztatta a blúz alá. Patrik körkörös mozdulatokkal a hátát simogatta. Onnan indult felfedezőútra a csípő vonalán át, egészen a szoknya széléig, sőt még lejjebb. Erős keze végül a lány meztelen combján nyugodott meg.

-          Roxána…

Válaszul érthetetlen szavakat mormolt, minden figyelme Patrik kezére összpontosult, aki most combja érzékeny belső oldalát simogatta.

-       Mikor legelőször megpillantottalak, megérintettelek, erre vágytam. Hogy így simulj a karomba. Forrón…engedékenyen.

-       Pedig elég sok mindennel megvádoltál.

Patrik lehelete a homlokát simogatta, s a lány megérezte, hogy mosolyog.

-         Igen. Megijedtem. Megijedtem attól, hogy elveszed az eszemet. Megpróbáltam minél kevesebbszer találkozni veled. Csupán üzleti ügyet akartam. De ez az első pillanattól kezdve nem ment. Féltem attól, hogy túl közel engedlek magamhoz, de azt sem tudtam volna elviselni, hogy elmenj.

Patrik vallomása mély hatással volt Roxánára. Most döbbent rá, hogy a férfi éppúgy sebezhető, mint ő maga. Szorosan átölelte őt.

-         Ne félj, nem megyek sehová.

A férfi újra megcsókolta. Kezét becsúsztatta a blúz alá, és a mellét cirógatta. Aztán feltolta rajta a blúzt, és a fején át lehúzta róla.

Roxánán finom selyemből készült melltartó volt sok csipkével. Patrik egy pillanatig megbűvölve bámulta, aztán óvatosan kikapcsolta a csatját. Őrjítő lassú mozdulattal félrehúzta. Szája abban a pillanatban lecsapott rá, mellbimbói a férfi nyelvétől megkeményedtek. Roxána felsóhajtott.

-         Gyönyörű vagy – suttogta Patrik. Vágytól eltelve két kezébe fogta a mellét, és apró csókokat lehelt rá egészen le a hasáig.

A lány már reszketett az izgalomtól, amikor Patrik nyelve hegyével a köldökén körözött, kezével a csípőjét szorította. Most megfogta a szoknyája cipzárját, és ráérős mozdulattal lehúzta. Megsimogatta a fenekét, a csípőjét, a lába belső oldalát. Roxána már nyögdécselt a vágytól. Belemarkolt a férfi hajába. Szeretett volna ő is adni neki. Szerette volna ő is becézni a féri testét.

Gyöngéden a hátára fektette. Érzéki mozdulattokkal kigombolta a férfi ingét, majd szájával felfedezőútra indult. Kezével beletúrt a mellét borító mellszőrzetbe. Nyelvével mellbimbóját izgatta. Patrik felnyögött a vágytól.

Roxána kikapcsolta a nadrágszíját, lehúzta a cipzárt. Egyetlen rántással lekerült a nadrág Patikról. A lány elkezdte simogatni a férfi combját. Körberajzolta az alsója szegélyét, majd lehúzta róla.

Patrik ezt már nem bírta türelemmel. A hátára fektette Roxánát. Lehúzta róla az apró selyem tangát, kezével végigszaladt a lábán, míg el nem érte a fekete háromszöget a combjai között. Kettéválasztotta a göndör szőrzetet, és gyöngéd mozdulatokkal becézni kezdte. Roxána úgy érezte, hogy nőiessége legmélyebb pontján érintik. Elborították a szenvedély hullámai.

-         Patrik…Ne.. –  nyöszörögte, s kiakart térni előle, de a férfi csípőjénél fogva magához szorította.

-         Patrik, kérlek. Én még soha… - kezdett bele Roxána.

Patrik erre felnézet, gyengéden elmosolyodott.

-         Még nem voltál férfival. Ugye?

-         Igen – sütötte le szemét a lány.

A férfi gyengéden megcirógatta Roxána arcát.

-         Ezen nincs mit szégyellned kicsim. Ez egy kincs. Abbahagyjam?

-         Ne, kérlek. Szeretném, ha szeretnél.

Patrik magához szorította a lány felhevült testét. Újra elkezdte azt a lassú, őrjítő becézgetést mitől Roxána teljesen elvesztette az eszét. Görcsösen belekapaszkodott a Patrik hajába, a férfi pedig csak csókolta, becézte. A lány úgy érezte, nem bírja tovább. Most és egészen magában akarta érezni őt, egyé olvadni vele.

-         Patrik.. kérlek… - suttogta rekedten. – Gyere…

A férfi nehezen elengedte. Előkereste nadrágja zsebéből azt az apró csomagocskát. Miután felhúzta az óvszert, a lányra hengeredett. A lány combja szétnyílt, csípőjét hívogatóan megemelte. Patrik óvatosan, lassan beléhatolt. Roxána belekapaszkodott a vállába, és lehunyta a szemét.

A világ megszűnt körülöttük. Csak a sötétség, a kintről beáramló erdő illata ölelte körül őket. S ők élvezték ennek a csodálatos egyesülésnek az élményét. A férfi csípőjének gyengéd, ritmikus mozgása halk sikolyokat csalt ki Roxánából, ami még jobban feltüzelte Patrikban a vágyat. Eddig még soha egyetlen nő sem volt képes így felszítani benne a szerelmi lázat, a birtoklás ősi vágyát.

Végre rátaláltak a közös ritmusra, mozgásuk egyre gyorsult, sodródtak a kéj boldogító hullámain, míg Roxána egyszer csak felsikított, körmeit a férfi vállába mélyesztette. Ebben a pillanatban Patrik is elért a csúcsra, tűz és gyönyör mámorító robbanását érezte, majd a végtelen nyugalom pillanatai járták át…

Sokáig feküdtek szorosan egymáshoz tapadva, mozdulatlanul. Testük lassan megnyugodott. Patrik végül az oldalára fordult, de Roxánát is magával húzta. A takaró után nyúlt, s magukra terítette. Újra egymáshoz bújtak, lábuk összegabalyodott. Roxána Patrik mellkasára hajtotta a fejét. Karjában biztonságban érezte magát, s tudta, hogy otthonra leletek egymásban.

12. fejezet

Patrik másnap reggel, már hajnalban felébredt. Sokáig nézte az alvó lányt. Majd lassan felkelt az ágyból, felöltözött. A konyhában főzött magának egy kis teát. Miközben kortyolgatta benézett Maryhez. A kislány békésen szendergett. Mielőtt elhagyta volna a házat írt egy kis üzenete, hogy csak a tópartra sétált le.

Mikor leért nem telepedett le rögtön a ház előtti szélén, hanem átsétállt a túlpartra. Azon az oldalon senkivel sem találkozott. Idegességében, ami igen ritka volt nála, köveket kezdett el dobálni a vízbe. Elnézte a horgászokat, akik már ilyen korán felkeltnek a siker érdekében. Patriknak eszébe jutott, milyen régen nem horgászott már. Utoljára – azon végzetes nap előtt – a feleségével és gyermekével volt kint. Még most is maga előtt látta boldog arckifejezésüket, hallotta vidám kacagásukat, amikor kifogott egy hatalmas halat.

-         Hamarosa bosszútállok a gyilkosaitokon – ígérte hangosan.

Hogy elterelje szomorú emlékeit, a tájban kezdett el gyönyörködni. A napfelkelte elkápráztatta Patrikot. Elnézte, hogy a felkelő nap sugarai milyen csodálatosan táncolnak a széltől fodrozódó víztükrön, és így arany ragyogással vonják be azt. A tavon kacsák úszkáltak, kik vidám hápogással szelték a habokat. Kicsit távolabb észrevett egy búbos vöcsök párt, négy kisfiókával. A tó fölötti dombon lovag legelésztek, kik boldog nyerítéssel üdvözölték megjelenő gazdájukat.

Patrik az órájára nézett, és meglepődve vette észre, hogy milyen gyorsan elszaladt az idő. Még egy utolsó pillantást vetett a tájra és utána hazaindult.

Mire a házhoz ért, Roxána és Mary már a reggelivel foglalkoztak.

-         Jó reggelt! – üdvözölték vidáman a belépő férfit. – Mindjárt kész a reggeli.

-         Sziasztok – szólt vigyorogva Patrik, és beleborzolt Mary kócos sörényébe.

A kislány mérgesen felkiáltott:

-         Hagyj békén! Tönkreteszed a frizurámat. Hol jártál? – érdeklődött kíváncsian.

-         Lementem a tó partjára. Képzeld, láttam kiskacsákat. Délután lemehettek majd Roxánával.

-         Jaj de jó! – kiáltott boldogan Mary, majd a reggelijével kiszaladt a teraszra.

Patrik odalépett Roxána háta mögé. Karjával átfonta derekát, és gyengéden megcsókolta. A lány fejét Patrik mellkasára hajtotta.

-         Hogy érzed magad kedvesem? – érdeklődött a férfi.

-         Jól – felelte halkan Roxána, miközben eszébe jutott az éjszaka történtek. Arcát enyhe pír öntötte el.

-         Azt hiszem, meg kellene beszélnünk pár dolgot – kezdett bele Patrik. – Nekem ma vissza kell mennem. Még nincs lezárva ez az ügy.

-         De Mary már megvan. Csak arra szólt a megbízásod, hogy őt megtaláld.

-         Igen. Ez az ügy csak eddig tartott. De nekem még leszámolnivalóm van.

-         A családod? Ugye… - kérdezte gyengéden Roxána.

A férfi némán bólintott. Eleresztette a lányt, és az ablakhoz sétált.

-         És a te családod is – felelte – Egyszer majd apád mindent elmesél neked. Velem megígértette, hogy nem mondhatok semmit. – Majd hírtelen hátrafordult, odarohant a lányhoz, átölelte. – Mi lesz velünk ezután?

-         Nem tudom. Sajnos nem – sóhajtott Roxána. Sokáig nem szóltak semmit, csendben voltak. Gondolkodtak a jövőn, pedig azt sem tudták, hogy mit hoz számukra a jelen.

Patrik eltolta magától a lányt, szemébe nézett és olyat kérdezett, mit azt hitte soha nem fog többet kimondani:

-         Roxána, leszel a feleségem?

A lány azt sem tudta álmodik-e, vagy ébren van. Minden vágya az volt, hogy Patrikhoz menjen feleségül. Éppen ki akarta mondani a boldogító igent, amikor eszébe jutott az apja figyelmeztetése.

Érezte, addig nem mondhat igent, míg ki nem derül az apja és Patrik közötti kapcsolat. Hisz az apja ismeri, ő ajánlotta. De vajon miért figyelmeztette, hogy szigorúan csak üzleti kapcsolat legyen közöttük? És a legfontosabb, a férfi nem mondta soha, hogy szereti őt.

Mielőtt még válaszolhatott volna, Patrik keze ernyedten lehullott. Fájt neki a lány szemében látott bizonytalanság. Lassan elfordult, elindult az ajtó felé. Hátán érezte a lány perzselő tekintetét.

-         Szeretlek Roxána, akármit is gondolsz.

Ezzel lassan becsukta maga mögött az ajtót. Roxána egy darabig csak állt, majd kiszaladt a ház elé. De már elkésett. Patrik kihozta a garázsban tárolt motort, és elhajtott vele.

Eközben 200 km-rel arrébb:

-      Megmondtam, hogy arra a balfácánra semmit nem lehet bízni – kiabálta mérgesen Cedrik –, és most tessék, se gyerek, sem az a magánszimat nincs meg. Mellékesen, hogy megemlítsem a drágalátos Mr. Martin is csődöt mondott.

-     Cedrik, nyugodjon már meg – próbálta csillapítani a férfit Jean Miller. – Még semmi nincs veszve. Még…

-     Egyet magyarázzon meg – vágott a szavába Cedrik – Miért nem teljesítette a követeléseket, mit a főnök szabott ki? Miért beszélt a szervezetről a magánszimatnak?

-     Ezt honnét veszi? – vált idegessé Miller hangja.

-     Ugyan már! Ilyen bolondnak tart. Mindenhol vannak embereim. Még a maga legjobb barátai között is. Már régen kiszabadíthatta volna a lányát, ha nem lennének besúgóim. Mert gondolom időközben rájött, hogy én állok a dolgok mögött?

-     Maga…, maga…. – dadogott Miller, miközben a fegyvere után kapott.

Mielőtt azonban elsüthette volna a fegyverét, egy lövés dörrent. Jean Miller megtántorodott a lövés erejétől, majd élettelenül terült el a földön.

Cedrik a fegyveres férfihez fordult.

-         Nagyszerű volt Robert, de sajnos búcsút kell vennem magától is. – ezzel lelőtte az előtte álló férfit.

Billy, Martin hadnagy társával, Peter Morgannal Jean Miller irodájához tartottak. Kezükben volt egy letartóztatási parancs Miller ellen. Előkotortak egy adócsalást, ugyanis a mostani üggyel kapcsolatban semmi komoly bizonyíték nem volt ellene.

Egy másik csapat rendőr Tommal, Martin hadnagy keresésére indult. Ellene korrupció volt a vád.

Remélték, a letartóztatások után bővebb információt kapnak a gyerekrablás körülményeiről. Igaz Patrik másnapra ígérte hazatérését, és azt, hogy pontot tesz az ügy végére. A csapat nagyon kíváncsi volt már, ki is a gyerekrabló, és Patrik miért titokzatoskodik ennyire. De már jól ismerték. Tudták, mindent megtudnak majd időben.

Mikor Billy Peterrel odaért az irodaházhoz, teljes felfordulást találtak. Jean és Martin holtestét a titkárnő találta meg. Elmondása szerint senki nem jött a főnökéhez a délelőtt folyamán, ő pedig egy percre sem mozdult el a helyéről. Végül egy alapos vizsgálat után találtak egy másik ajtót is elrejtve az irodába. Onnan mindenki elől rejtve az alsó szintre lehetett jutni.

Billy értesítése után Tomék is megérkeztek az irodába. Minden összevetve úgy gondolták, sürgősen értesítik Patrikot a történtekről. Így talán Roxánáék is hazajöhetnek vele.

Sajnos figyelmen kívül hagyták a harmadik személyt: a gyilkost.

A gyilkos pedig otthonában tervezgette a következő lépését.

13. fejezet

Roxána és Mary Patrik elrobogása után a tópartra mentek. Meglepetésükre Patrikot ott találták.  A lány nem tudta hogyan kezdjen bele a beszélgetésbe, ezért rögtön a közepébe vágott.

-         Patrik, honnan ismered te az apámat?

A férfi a lányra pillantott, majd halkan, de mérgesen megkérdezte:

-         Mit érdekel az téged?

-         Szeretném végre tudni az igazat. Mi történt öt éve? Miért kellett azt a hamis temetést megrendezni? Kicsoda valójában az apám?

-         A munkám során ismertem meg az édesapádat – kezdet bele a történetbe Patrik. – Azt mondta belekeveredett valamibe. Ki kellet vizsgálnom az ügyet. Közben rájöttem, hogy apád egy ártatlan áldozat, egy csalétek.

-         Mi történt utána – kérdezte Roxána, mikor a férfi elhallgatott.

-         A folytatáshoz apád engedélyére van szükségem.

-         Én pedig az engedélyt megadom – szólalt meg egy hang a hátuk mögött.

Mindketten egyszerre fordultak arra. A fenyők közül John Gilbert alakja tűnt fel. Roxána boldogan futott a karjaiba.

-       Apa! Te hogy kerülsz ide? Honnan tudtat egyáltalán, hogy itt vagyunk?

-       Én sok mindent tudok kislányom, és mivel aggódtam érted, utánatok jöttem. Mégsem hagyhatlak kettesben titeket – mondta mosolyogva, miközben kezet nyújtotta Patriknak.

-       Hello John – szorította meg Patrik a feléje nyújtott kezet. – Már vártalak.

-       Micsoda – fordult felé a lány -, te tudtad, hogy apa idejön?

-       Persze. Én hívtam ide.

-       De, miért? – kérdezte Roxána, miközben közelebb lépett a férfihez.

-       Azért, hogy vigyázzon rátok. Ugyanis én éjszaka visszamegyek.

-       Én is megyek – jelentette ki határozottan Roxána. – Mary pedig apával marad.

-       Nem. Mindketten itt maradtok.

-       Nem vagyok már gyerek – támadt a férfire Roxána, miközben mutatóujjával annak mellkasát bökdöste – veled megyek és kész.

-         Kislányom, hallgass Patrikra. Ő tudja, mi a helyes -csillapította Gilbert a lányát.

Roxána némán lehajtotta a fejét. Közben Mary odaosont hozzá és átölelte. A lány szórakozottan simogatta a borzas haját. Mikor felnézett a két férfire, szemében határozottság csillogott.

-         Szeretném hallani a történet végét.

-         Patrik – szólalt meg Miller.

-         Nem. Szerintem ez a te feladatod. A lányod elég nagy ahhoz, hogy megtudja az igazságot. És azt az apjától kell hallania.

Roxána nagyon várta már a történet végét, de az igazság szerint nagyon is félt tőle. Félt, hogy olyat fog hallani, amit nem akar.

-         Gyere kislányom, üljünk le arra a padra – mondta az édesapja. Mikor letelepedtek Gilbert belefogott a történetbe:

-         Öt évvel ezelőtt megkeresett a helyi maffiafőnök. A bankomat akarta pénzmosásra használni. Nemet mondtam neki. Ekkor megfenyegetett, hogy a családommal történhet valami, ha nem engedelmeskedem neki. Kaptam egy csomagot. Fényképek voltak benne, ahogy anyád bevásárol, Karen amint a munkahelyére megy, és te kislányom, amint az egyetemen, a padon ülve tanulsz. Ekkor látszólagosan beleegyeztem a piszkos üzletükbe. De közben már a rendőrséggel is tárgyaltam. Itt ismerkedtem meg Patrikkal. Ő segített nekem leleplezni a bűnbandát. Mindenkit sikerült letartóztatni, két ember kivételével. Sajnos fogalmam sem volt arról, hogy ők kicsodák. Mindig a háttérben maradtak. Mivel várható volt a bosszújuk, Patrikkal kitaláltuk azt a hamis temetést. Bevált. De most úgy látszik, megint Patrik segítségére van szükség.  Szerinte, az a két ember van benne, a gyerekrablásban is.  Egyet tanácsolok neked kicsim, mindig hallgass Patrikra. Ő segíteni fog abban, hogy a továbbiakban se essék semmi bajod.

Itt John Gilbert elhallgatott. Kíváncsian várta a lánya reakcióját.

 Roxána viszont nem is tudta igazán mit mondjon. Büszke volt az apjára, amiért nem lett bűnöző. Patrik iránt ugyanakkor még nagyobb lett a szerelme, hiszen megmentette az ő apukáját.  Ezért nem is mondott semmit, csak némát átölelte az édesapját.

Gilbertnek ennyi is elég volt. Tudta, hogy a lánya mindent megértett.

 Együttlétüket Patrik hangja zavarta meg.

-         Billy telefonált. Nem várhatok éjszakáig. Azonnal vissza kell mennem – jelentette ki határozottan. miközben idegesen túrt a hajába.

-         Mi történet – kérdezte John.

-         Megtalálták Jean Miller és Martin hadnagy holtestét. Mégpedig Miller irodájában.

-         Akkor mi is mehetünk – szólalt meg boldogan Roxána – hiszen a bűnösök meghaltak.

-         Elfelejtkeztél valakiről Roxána – fordult Patrik a lány felé, – mégpedig a gyilkosról, ki még szabadon mászkál.

-         Sejted ki tehette – érdeklődött John.

-         Cedrik Donovan.

-         Micsoda! – kiáltott fel Roxána -, az nem lehet.

-         Már hogyne lehetne – vágta rá Patrik kicsit haragosabban, mint szerette volna -. Mit gondolsz, miért rontott neked miután visszautasítottad a házassági ajánlatát. Minden számítása ezzel dugába dőlt. Azt hitte, hogyha elvesz, annyira a bizalmába fogadod, hogy elárulod neki apád kilétét, és azt, hogy válójában él. Ő és Miller volt kik megúszták az öt évvel ezelőtti balhét. Mindezt Martin hadnagy segítségével. És ők voltak kik miatt meg kellett halnia a feleségemnek és a fiamnak.

-         Én…- kezdett bele Roxána a bocsánatkérésbe, azonban nem jutott tovább, ugyanis Patrik durván belefojtotta a szót.

-         Te, te nem tudsz semmit – förmedt rá, majd sarkon fordult, és elrohant.

Roxána némán nézett a férfi távolodó alakja után. Szeme előtt elmosódott a kép, majd lassan eleredtek a könnyei.

-         Kicsim – szólalt meg az apja -  Minden tiltásom ellenére beleszerettél ugye?

-         Igen – hüppögte a lány.

Erre az apja nem szólt semmit csak némán átölelte.

Patriknak nagyon fájt, hogy így kellett a lánnyal beszélnie, de csak így érhette el annak ellenszenvét. Nagyon féltette őt. Nem hitte volna, hogy felesége halála után lesz még nő kit szeretni fog.

Linda halála után sem élt remete életet, de csak futó kalandnak számított mindegyik. Egyik sem tartott tovább egy hétnél. Inkább csak a biológiai szükségletének kielégítése céljára szolgáltak.

Most azonban minden más volt. Félt, nagyon félt. Nem akarta Roxánát elveszíteni. Lehet, hogy mégis ez fog történni. De ugyanakkor ez még helyrehozható, nem úgy mintha Cedrik által történne vele valami.

Miközben ezen rágódott, odaért a házhoz. Öt perc sem telt bele, már össze volt pakolva, bent ült a kocsijában és a repülőtér felé robogott.

Egy óra múlva, már a levegőben volt.

Még az út felét sem tette meg, mikor tüsszentést hallott hátulról. Hátranézve az ülés mögött mocorgást vett észre.

-         Nyugodtan előbújhatsz Roxána. Szerintem elég kényelmetlen lehet ott utazni.

-         Honnan gondoltat, hogy én vagyok – kérdezte a lány, mikor már helyet foglalt.

-         Csak te vagy ilyen őrült, hogy ilyeneket tegyél. Mellesleg, gondolom John segített benne.

-         Igen segített. Ő hozott ki a repülőtérre, és fizette le a karbantartót.  Maryvel pedig utánunk jönnek helikopterrel.

-         Gondolhattam volna, hogy nem nyughattok. De ha már így alakultak a dolgok, talán a segítségemre is lehetsz.

A hátralévő utat némán tették meg. Mindketten gondolatukba mélyedtek. Mikor leszálltak a kis csapat várta őket a repülőtéren.

14. fejezet

Patrik egész úton Billyvel és Tommal tárgyalt. Eszeveszett iramban tartottak a rendőrségre, ahol Peter várta őket. Egyikük sem vett tudomást a lányról.

Peter irodájába belépve hatalmas felfordulásba ütköztek. Mindenhol aktahalmok tornyosultak. A nyomozó nem éppen törpe méretű alakja valahonnan az asztal alól kígyózott elő.

-         Minden rendben van Peter – kérdezte Patrik az előbukkanó férfit.

-         Hello Patrik - nyújtotta barátságos mosoly kíséretével kezét a férfi. Igen minden rendben.

-         Akkor jó. Szerintem kezdhetjük is. John megérkezett már?

-         Most szálltak le a tetőn. Minden percben itt lehetnek. Á, itt is vannak – tekintett az ajtón belépő Maryre és Johnra -, csak rátok vártunk.

-         Mary – fordult Patrik a kislány felé – nem akarsz egy finom forró csokoládét?

-         De – kiáltott a kislány boldogan.

-         Jó – borzolt bele a hájába Patrik -, akkor Susan tizedes ad neked egy kis csokit, és ha jó leszel fánkot is.

-         Kezdjük neki – vált komollyá az arca, mihelyt a kislány elhagyta az irodát. Peter, írja:

-         Jean Miller más néven Roberto Clemensa a maffiának dolgozott – kezdett bele a történetbe, miközben kényelmesen elhelyezkedett egy széken. – Öt évvel ezelőtt ezt senki nem sejtette. A háttérből igazgatta az egészet, jó barátjával Cedrik Donovannal. Mikor a bandát sittre küldtük, rájuk semmit nem tudtunk kenni. De mivel félő volt, hogy Johnon állnak bosszút, eljátszottuk a temetését, és szerencsére be is vették.

Roberto ekkor változtatta a névét Jeanná. Jó útra tért, de nem sokáig. Ismét felbukkant Cedrik ki egy üzletet ajánlott neki. De sajnos nem volt elég pénze Jeannak hozzá, ezért megölte első feleségét, ki után ő örökölt. Így megvolt a pénz az üzletre. Azonban súlyos veszteségek érték, mikor az orosz maffia beleköpött a levesükbe. Jean ki akart szállni, de Cedrik nem engedte. Ekkor már Karen volt a felesége – fordult Roxána felé Patrik, - Jean tényleg szerette a nővéredet, és nem ő ölte meg, hanem azt Cedrik parancsára követték el. Jean bandájába beépített embere volt a tettes, kit Robert Stevennek hívnak. Mivel nem boldogultak Jeannal, Cedrik elraboltatta a lányát. Jean azonban a nyomára akadt s megpróbált ebből is hasznot húzni, de ekkor Roxána közbelépett. Ettől fogva felborult minden. Az egyik hibát követték el a másik után. Martin hadnagy is elvesztette a fejét. Megpróbált üzletelni velem is. De innen már ti is ismeritek a történetet.

-         De sajnos Cedrik Donovan megint meglépett – szólt közbe Peter.

-         Igen meg. De elkapom, akármibe is kerül. Hamarosan úgyis hibázni fog, és akkor eljön az én időm.

Beszélgetésüket kopogás zavarta meg.

-         Tessék – szólt Peter.

Az ajtón egy fiatal rendőr dugta be a fejét.

-         Uram, megérkeztek Mary nagyszülei.

-         Jól van. Küldje be őket.

Mikor az idős házaspár belépett a szobába mindannyian felálltak. Roxánát régi ismerősként üdvözölték, Peter pedig bemutatta a többieket.

Az ismerkedés után bevezették a kislányt, ki eddig Susan tizedessel a szomszéd szobában várakozott. Mary örömmel szaladt oda nagyszüleihez, majd elkezdte mesélni, micsoda kalandban volt része.

Megtudták, hogy a bíróság ítélete szerint a nagyszülőknél helyezik el a gyereket. Roxána csalódott volt, azt hitte nála lesz a kis Mary, de így is örült, mert boldognak látta. Gondolataiból Peter szavai zökkentették ki:

-         Azt hiszem mindent megbeszéltünk – köszönt el elégedetten, búcsúzóul Foxéktól. – Remélem, találkozunk még, de más körülmények között.

Mielőtt még Mr. Fox elhagyta volna az irodát, Patrik félrevonta.

-         Mr. Fox, nagyon vigyázzanak Maryre, és magukra is. Szerintem ennek az ügynek még nincs vége. Hiányzik egy ember a láncszemből.

-         Ne aggódjon Mr. O’Neill, külföldre utazunk – válaszolt barátságosan az öregúr megveregetve Patrik vállát.

Távozásuk után Patrik is szedelőzködni kezdett. Billy és Tom már régen elmentek minden szó nélkül.

-         Akkor, ahogy megbeszéltük Peter – suttogta Patrik, mikor a hadnagytól búcsúzott.- Majd Roxánához fordulva hangosan folytatta – Gyere, hazaviszlek. Rád fér egy kis pihenés.

Az utat hazafelé szótlanul tették meg. Roxána úgy szeretett volna mondani valamit, de látva Patrik feszült arckifejezését, nem mert. Mikor megérkeztek a házhoz, Patrik még a motort sem állította le.

-         Nem akarsz bejönni?

-         Nem, most fontos elintéznivalóm van. Majd holnap eljövök – felelte, majd hírtelen átölelte a lányt és szenvedélyesen megcsókolta.

Ezt a csókot érezte ajkán Roxána még akkor is, mikor Patrik őrült sebességgel elhajtott.

15. fejezet

Roxána a boltból hazatérve egy fekete Toyotát látott a háza előtt parkolni. Ez meg ki a csuda lehet? – tűnődött magában. Senkit nem ismert kinek ilyen kocsija lenne. Mikor odaért mellé, két álarcos férfi tépte fel az ajtót.

-         Azonnal szálljon be - kiabálták, és már rángatták is befelé a lányt. – Jobb, ha nem tesz semmi őrültséget, mert megbánhatja!

Roxána azonban nem hallgatott a férfire. Mérgesen harapott támadója kezébe. Az fájdalmasan felüvöltött.

-         Nem mondtam, hogy nyughasson. Most magára vessen. – Ezzel a nála lévő puska agyával leütötte, majd sürgős indulásra biztatta a sofőrt, mert meglátta a szomszéd házból fegyverrel kirohanó alakokat.

Patrik emberei már nem tudtak mit tenni. Gyorsan az autójukhoz rohantak, de azzal sem értek semmit, ugyanis a gumijukat valakik felhasogatták. Tudták, ezt nagyon elbaltázták, és isten mentse meg őket Patrik haragjától.

Mindegy végszóra megérkezett Patrik, kinek nem volt otthon maradása. Pár órája vált el Roxánától, de már iszonyatosan hiányzott neki, és örülten féltette. Nem tetszett neki az az ötlet, hogy csaléteknek alkalmazza. Na és persze kíváncsi volt az embereire is, hogyan látják el a feladatukat. Még ki sem szállt az autójából, már tudta mi történt. Feltépve a kocsiajtót odarohant az embereihez. Azok ijedten húzódtak hátra. Egyedül a megfigyelő, Patrik legfiatalabb embere maradt a helyén. Kárára. Patrik minden kérdezés nélkül átlátott a helyzeten, és az emberei legnagyobb megdöbbenésére akkora pofont kevert le az illetőnek, hogy az tehetetlenül terült el a kocsi motorháztetején. Majd a közben odacsődült szomszédok tömegén átvágva berohant a házba. A konyhába érve kávéra lelt. Töltött magának egy csészével. Leült az asztalhoz, hogy valamelyest lehiggadjon. Afelől semmi kétségen nem volt, hogy ki az elrabló, és afelől se, hogyha Roxánát is elveszíti neki vége. A halk léptekre felnézett. Billy jött be, mellette a fiatal megfigyelő.

-         Mi történt Billy? Hogy a fenébe szúrhattátok el? – kérdezte szinte suttogva Patrik.

-         Tommal bevittük Davinát az őrsre. A kölyök egyedül maradt fent. A fiúk meg a tulaj lányával szórakoztak a földszinten. Azt mondja mindössze annyi időre mozdult el, míg lement a konyhába valami kajáért.

-         Értem. Vidd el a szemem elől. A fiúkkal később számolok.

Mikor Billyék elhagyták a helységet lassan felállt. A kihűlt kávéját a mosogatóba öntötte, majd a csészét mérgesen a falhoz vágta. Ebben a pillanatban lépett be Peter Morgan hadnagy. Még sikerült félrekapnia a fejét a feléje száguldó csésze elől.

-         Hello Patrik – üdvözölte a hadnagy -, azt hiszem, egy kicsit mérges vagy.

-         Elszúrták, az a pancserek elszúrták. De megkeserülik.

-         Attól, hogy szétvered az embereid, Roxána nem fog előkerülni.

-         Megmondtam nekik, nyissák ki a szemüket. Erre az egyik lemegy zabálni, a többi meg csajozik. Úgy látszik, itt csak magamra számíthatok. Eredj az utamból – tolta félre az ajtóból Petert.

-         Ugyan már hová rohansz? Azt sem tudod, hogy hol keresd Roxánát. És szerintem nem vagy beszámítható állapotban. Pedig ide józanész kell.

-         Miért, te talán tudod hová vitték?

-         Persze, hogy tudom. Davina mindent kitálalt.

-         Micsoda – ordította Patrik -, és te még mindig itt lófrálsz?

-         Az épület körbe van zárva. Csak miránk várnak. Hajlandó vagy végre megnyugodni? Akkor talán el is indulhatnánk.

Patrik tudta, borzalmasan viselkedik, de eszét vesztette az aggódás miatt. Hatalmas nagyot sóhajtott, majd lassan engedte ki a levegőt.

-         Megnyugodtam. Mehetünk?

Amikor Roxána magához tért, egy szobán találta magát. Az ágy szélén Cedrik ült. A lányt rögtön elfogta a félelem. Eszébe jutott mit mesélt az apja és Patrik erről az emberről.

-         Mit akarsz tőlem Cedrik? Nem elég ember szenvedett miattad, a tetteid miatt? Mond, mire készülsz még. Mit akarsz?

-         Majd megtudod drágám, mit akarok én valójában. De nem vagy te olyan buta, hogy ne sejtenéd. A drága barátodat akarom és apádat. Tudod, utamban vannak. Hamarosan idejönnek kiszabadítani téged. És akkor végük. Te pedig, az enyém leszel – mondta sátáni mosollyal az arcán. Majd a lány fölé hajolt, hogy megcsókolja. Mielőtt ez megtörtént volna, Roxána egy hatalmas pofont kevert le neki.

-         Szeretem a vad nőket – gúnyolódott, miközben sóvárogva nézett végig a karcsú női testen.

-         Most talán hagyjuk magára a hölgyet – szólt társához, ki az ajtóból nézte végig az iménti jelenetet. – Ne próbálj megszökni. Frank vigyáz rád.

Morgan hadnagy Patrikkal egy kisházhoz hajtottak. A kommandósok parancsnoka beszámolt nekik a történtekről, majd ismertette tervüket. Patrik közölte, hogy ő is velük tart, bár a hadnagy és a parancsnok ellenezte, de a férfit nem lehetett visszatartani.

Az épületbe hatolva csend fogadta őket, azután fegyverropogás. Patrik női sikolyt hallott. Elindult a hang irányába. Az egyik szobában Patrik rábukkant Cedrikre, ki Roxánát pajzsként maga elé tartva megpróbált menekülni. Mikor észrevette Patrikot szeme gonoszul felvillant.

-         Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. Dobja el a fegyvert kapitány, különben véletlenül elsül a kezemben ez a pisztoly, és azt ugye nem szeretné.

Patrik szó nélkül engedelmeskedett, miközben azon törte a fejét, hogyan szabadíthatná meg a lányt fogva tartójától.

-         Jól van. Nagyszerű – hízelgett Cedrik azzal a szándékkal, hátha csökken valamelyest Patrik figyelme, mert be kellett vallania, eléggé félt tőle. – Mesélek valami szépet kapitány, hiszen úgyis meghal. A feleségét én öltem meg. Nem baleset volt. Vagy talán nem mondtam újat magának – kérdezte Patrik arckifejezését látva. Igazán gyönyörű volt látni, amikor a golyó belefúródott a testébe. Sajnos az akkori társaim már régen meghaltak, nem voltak elég hűségesek.

-         Maga őrült. Mindig is tudtam.

-         Köszönöm a dicséretet kapitány, de sajnos nem hallgathatom tovább – ezzel Patrikra fogta a fegyvert, de elsütni már nem volt ideje, ugyanis a férfi hatalmas lendülettel vetette rá magát. Roxána tehetetlenül zuhant ki a férfi karjai közül.

A két férfi összegabalyodva birkózott a földön, majd egy lövés dörrent.

 Patrik lehentergette magáról Cedrik testét. Fáradtan csukta le a szemét. Roxána sántikálva odarohant hozzá. Térdre vetette magát a férfi mellett, kinek mellkasán hatalmas vérfolt vörösödött.

-         Patrik, Patrik – kiáltotta kétségbeesve, miközben átölelte szerelme testét. Arcán a könnyek patakokban ömlöttek le. Nem akarta elhinni, hogy most mikor minden megoldódik, a kedvese meghaljon.

-         Sss…. Minden rendben van – hallotta meg Patrik hangját. Gyere, menjünk innen – tápászkodott fel lassan a férfi. Felsegítette Roxánát is a földről, majd átölelve egymást elhagyták a lakást.

Patrik Roxánát egyenesen a várakozó mentőhöz vezette. Mikor azok beemelték és szirénázva elhajtottak, lassan a hadnagyhoz fordult:

-         Robert Steven nem volt itt.

16. fejezet

Roxána egy zöld szobában ébredt. Iszonyatosan hasogatott a feje. Mocorgására egy ápolónő jött oda, ki eddig a sarokban egy széken ült.

-         Örülök, hogy felébredt – szólt mosolyogva. – Látogatója van. Képzelje, már hajnal óta itt szobrozik, és minden áron be akart jönni magához. Alig tudtam visszatartani. Szólok neki, hogy bejöhet. Persze csak akkor, ha ön is akarja.

Roxána boldogan mondott igent, hiszen tudta ez a látogató, csak Patrik lehet.

Patrik lassan közeledett az ágy felé. Minden gondolata, amit előre eltervezett tovaröppent. Csak állt megkövülten az ágy mellett, és nézte a szeretett lényt. Újra belemarkolt a félelem. Mi lett volna vele, ha elveszíti?

-         Nem akarsz leülni? Olyan rossz felnézni. – törte meg a csendet Roxána.

A férfi engedelmesen cselekedett.

-         Azt mondják az orvosok, holnap már hazamehetsz.

A lány bólintott.

Patrik lehajtott fejjel keserűen megszólalt:

-         Most, hogy lezárult az ügy, gondolom, örülsz, hogy megszabadulsz tőlem. – Kicsit tétovázott mintha akart volna még mondani valamit. Roxána türelmesen várakozott mit akar Patrik kihozni ebből a beszélgetésből. De mivel az nem mondott semmi mást, hanem elindult az ajtó felé, felült az ágyon és a férfi után szólt:

-         Szeretlek.

Patrik megállt, majd lassan visszament az ágyhoz.

-         Mit mondtál? – kérdezte, mint aki nem értette jól a hallottakat.

-         Azt, hogy szeretlek – ismételte meg Roxána.

Patrik boldogan ölelte magához a lányt. Arcát elborította gyengéd csókjaival.

-         Igen. A válaszom igen.

-         Mire igen?

-         Arra, hogy leszek-e a feleséged. Emlékszel, a kisházban megkérdezted, de nem kaptál rá választ. Most válaszolok rá. Igen.

-         Kedvesem – simogatta Patrik gyengéden a lány arcát –, nagyon szeretlek.

Halk köhécselésre rebbentek szét. Az ápolónő jött vissza.

-         Most már mennie kell uram.

-         Holnap reggel érted jövök – búcsúzott gyengéd csókkal Patrik.

Roxána nagyon ideges volt. Patrik másnap nem jött érte a kórházba, de még utána lévő nap sem hallott róla semmit. Otthon nem találta, a telefonja is néma volt. Próbálta Billyt is elérni, de ő sem volt sehol. Az apja sem tudott semmit a férfiről. Végül úgy döntött elmegy Peter Morganhoz, ő biztos tud valamit Patrik eltűnéséről. Indulásra készen állt, mikor Peter betoppant.

-         Peter, de örülök neked – üdvözölte a férfit – Éppen hozzád készülök. Remélem, te tudsz valamit Patrikról.

-         Erről akartam beszélni veled Roxána. Gyere, üljünk le.

Roxána félreállt az ajtóból. Rossz érzések kerítették hatalmába. Mikor Peter látta, hogy a lány állva marad, ő sem ült le.

-         Ugye valami történt Patrikkal?

-         Igen. Megtalálták a gépe roncsait fent a hegyek között. Igaz a holtestét nem sikerült megtalálni.

Roxána némán hallgatta Petert. Valójában fel sem fogta a mondottakat. Mindössze annyit értett meg, hogy Patrik nincs többé. Lassan leereszkedett a fotelbe.

-         Most menj el Peter. Kérlek.

-         Tehetek valamit érted. Nem akarod, hogy itt maradjak veled egy kicsit? – kérdezte együtt érzően.

-         Köszönöm nem – válaszolta Roxána, és mikor a hadnagy még mindig nem mozdult rákiabált – Tűnjél már el! Kifelé!

Amikor Peter mögött végre becsukódott az ajtó a lány utat engedett könnyeinek. Magyarázatot keresett arra, hogy mi dolga lehetett Patriknak a hegyekben. De kérdéseire megfelelő magyarázatot nem kapott.

Patrik halála után Roxána gépiesen végezte a dolgát. Reggel felkelt, munkába ment. Szinte nem is tudta, hogy mi zajlik körülötte.

Két héttel a tragédia után Roxána egy kicsivel korábban ment haza. Úgy tervezte, aznap este elmegy moziba. Mikor hazaért az ajtaját nyitva találta. Óvatosan lépett be a házba. Úgy emlékezett, mintha reggel bezárta volna.

A konyhába belépve nem akart hinni a szemének. Táskáját ijedten ejtette ki a kezéből. Az asztalnál ott ült éppen és egészségesen Patrik O’Nelli. Újságot olvasott és sörözött.

Patrik a zajra felfigyelt. Letette a kezében tartott újságot és felnézett.

-         Valami baj van, Roxána? – kérdezte nyugodtan, miközben a lány lassan közeledett felé, és beszéd helyett csak tátogott.

Roxána úgy érezte ez már sok. Patrik karjaiba hanyatlott. Mikor magához tért gyengéden megérintette annak arcát. Mintha nem akarnál elhinni, hogy valódi és bármely pillanatban semmivé foszolhat.

-         Te élsz?

A férfi csodálkozva nézett rá.

-         Miért ne élnék?

Roxána kitépte magát Patrik ölelő karjaiból.

-         Magyarázatot követelek. Miért tetted ezt velem! – kiabált a lány, miközben ököllel püfölte a férfi mellkasát.

Patrik csuklójánál fogva megragadta, és a közeli székre nyomta.

-         Nyugodj meg, kérlek. Tudom milyen nehéz volt neked. Figyeltelek egész idő alatt. Olyan voltál, mint egy élőhalott. Minden percben oda akartam rohanni hozzád, de tudtam még nincs itt az ideje. Most már nem bírom tovább, muszáj megtudnod a teljes igazságot. Öt évvel ezelőtt kezdődött minden – kezdett bele a történetbe. – A terrorizmus elhárításával foglalkozó szigorúan titkos kormányhivatal ügynöke voltam. A feleségem, Linda nem is sejtette, hogy az Alfa Szektornak dolgozom. Mint beépített ügynök voltam a rendőröknél. Munkatársamnak kaptam Cedriket. Soha nem voltam jóban vele, a helyemre pályázott. Egy szép napon rájöttem, hogy kettősügynök. A felelőségre vonás elől sikerült meglógnia, és egy bandát szervezett. Eltűnése után pár héttel lőtték le Lindát és a fiamat. A vizsgálatok szerint baleset volt, de én nem hittem benne. Elkezdtem nyomozni és Cedrikhez vezettek a szállak. Sikerült a bandájával leszámolni, már ami megmaradt belőle. De ő megint meglógott egy emberével. Ez volt Robert Steven. Kiléptem a cégtől, nyitottam egy magánnyomozói irodát, miközben folyamatosan kutattam utánuk, de be kell vallanom nem sok sikerrel A történtek után elmenekültek, minden nyomot felégetve maguk mögött. Mikor felfogadtál, és megláttam a fényképét nálad, elérkezetnek láttam az időt, hogy leszámoljak velük. Kezdetben ki akartalak használni, de nem számítottam arra, hogy beléd szeretek. Ami ezek után történt nagyon is jól tudod, hiszen részese voltál.  Cedrik meghalt, de Robert életben maradt. Megtudtam hová menekült. Utánamentem, és azt hiszem mindörökre lezártam ezt az ügyet.

Patrik szavait néma csend követte. Nappaliban az óra négyet ütött.

-         A géped. Peter azt mondta, lezuhantál.

-         Az egész csak színjáték volt, elterelő hadművelet, hogy Robert biztonságban érezze magát és előbújjon a rejtekéből.

-         Még most sem értem, miért nem jelentkeztél rögtön mikor mindennek vége lett?

-         Mert kellett egy kis idő, hogy megszabaduljak a múltamtól, hogy mindent átgondoljak – válaszolta Patrik csendesen, miközben lassan a lányhoz lépett – Úgy terveztem, megtartom az irodát, de kell valaki, aki mellettem lesz és vigyáz rám. Én rád gondoltam. Elfogadsz engem?

-         Igen Patrik O’Neill. Igen – válaszolt Roxána és boldogan ölelte át a férfit.